A bestiális gyilkosságot a lengyel állambiztonság egyházellenes harcot folytató D osztályának három munkatársa hajtotta végre. Popieluszko nejlonzsákba helyezett holttestét október 30-án találták meg a Visztula egyik víztározójában, Wloclawek közelében. Keze össze volt kötözve, szájába egy törülköző darabját tömték, nyakára zsinórt tekertek, amelynek végét térdben behajlított lábára kötötték, így minden, szabadulása érdekében tett mozdulata tovább szorította a hurkot a nyakán.
Holttestét olyan súlyos sebek borították, hogy családtagjai is alig tudták azonosítani.
Az ügyészség a pár nappal a gyilkosság után letartóztatott, tettüket beismerő vádlottak közül a végrehajtó Waldemar Chmielewskire, Leszek Pekalára és Adam Pietruszkára szabadságvesztést, felettesükre, Grzegorz Piotrowskira halálbüntetést kért.
Végül 14-től 25 évig terjedő börtönbüntetést kaptak, de valamennyien szabadultak teljes büntetésük letöltése előtt, és megváltoztatott névvel folytathatták életüket Lengyelországban. Már a rendszerváltás után büntetőeljárás indult feletteseik, a felbujtással vádolt Wladyslaw Ciaston és Zenon Platek tábornokok ellen is, de a gyilkosság körülményeit és sugalmazóinak kilétét azóta sem sikerült kideríteni. Ciastont felmentették, Platek pedig meghalt még a büntetőeljárás idején.
Rejtélyes vizsgálat
A vizsgálatot és a Torunban folyó pert számos rejtély és vita övezi: valójában megrendezett színjáték volt, amelyen megpróbálták a vádlottak padjára ültetni az áldozatot és vele az egyházat is. Ráadásul az eseményeket csak a vádlottak vallomásaiból ismerjük. Mieczyslaw Góra államügyész, aki az egykori belügyminisztériumban működő feltételezett bűnszövetkezet ügyében folyó vizsgálatot felügyeli, a Sieci című hetilapnak nyilatkozva elmondta:
Ebben az ügyben semmilyen új ismeretre nem sikerült szert tenni. Sokszor hallottam az elkövetők, köztük Piotrowski vallomásait. Azt állítják, akár hisszük, akár nem, hogy nem állt szándékukban megölni Popieluszkót, és senki sem beszélte rá erre őket. Ez idáig nem találtunk semmilyen új anyagot, amely megkérdőjelezné a per megállapításait.
A tettesek kezdettől kitartottak amellett, hogy az akcióval nem megölni, csupán megfélemlíteni akarták Popieluszkót. De ha ez igaz, miért vittek magukkal zsineget, zsákot, pecket, botokat, köveket és fél liter vodkát, amit a gyilkosság után a visszaúton fogyasztottak el? Azt sem sikerült kideríteni, hogy volt-e valamilyen szerepe az 1981-es hadiállapotot bejelentő Wojciech Jaruzelski tábornoknak, későbbi államfőnek és Czeslaw Kiszczak belügyminiszternek a pap elrablására vagy meggyilkolására adott utasításban.
A gyilkosság ötletadója, akár a lengyel, akár a szovjet kommunista elit tagja volt, nem hagyott maga után tárgyi nyomokat. Az se valószínű, hogy az utasítást írásban adták volna ki
– mondta a lapnak Rafal Latka, a nácizmus és kommunizmus bűntetteit kutató lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) professzora. Góra ügyész szerint a bűncselekmény mögött „a hazugság és manipuláció mesterei állnak”, akik az egyházat totális megfigyelés alatt tartották, és módszereik közé tartozott a gyilkosság, emberrablás, a fenyegetések, illetve terhelő anyagok becsempészése a célszemély lakásába. Éltek azzal a jogukkal is, hogy a per során megtévesszék a bíróságot. A dezinformáció sikerrel járt, és sok olyan mítosz táptalaja lett, amelyeket máig nem sikerült kigyomlálni a nyilvánosságból – mondta Latka professzor.
Jerzy Popieluszkót 2010. június 6-án Varsóban, mint a hit vértanúját, boldoggá avatták. Folyamatban van szentté avatási eljárása. Kiváló gyóntató volt, lelkigyakorlatokat tartott, foglalkozott többek között az abortusz problémájával a Lengyel Népköztársaságban. Gyenge egészsége miatt – amely a katonai szolgálata alatt kiállt megpróbáltatások nyomán rendült meg – helyezték el elöljárói a Kosztka Szent Szaniszló plébánián, a varsói Zoliborz negyedben, Teofil Bogucki atya mellé, aki a Honi Hadsereg káplánja volt az 1944-es varsói felkelés idején.
Popieluszko 1980. augusztus 31-én a varsói acélmű sztrájkoló munkásainak kérésére szentmisét mutatott be, amelyet tömeges felnőttkeresztelések, gyónások, egyházi esküvők követtek. Az acélmű Szolidaritás szakszervezetének káplánja lett, később ő celebrálta a független érdekvédelmi szervezet első kongresszusán tartott szentmisét is Gdanskban. A hadiállapot alatt részt vett a politikai foglyok és családjaik támogatásában. Hazafias miséi országos ismertségre tettek szert, ekkor került az állambiztonság célkeresztjébe több más paptársa mellett.
1982-től fokozott felügyelet alá helyezték, lakásán és plébániáján lehallgatókészüléket helyeztek el, betörtek hozzá és mindenféle kompromittáló anyagot, röplapokat, nyomdafestéket, szamizdat nyomtatványokat, sőt
pisztolylőszert, trotilt, dinamitot és könnygázt csempésztek be lakásába. Többször merényletet is megkíséreltek ellene, de nem tudták megfélemlíteni.
Jerzy Urbán kormányszóvivő álnéven lejárató cikket publikált ellene a Trybuna Ludu pártlapban, a szovjet Izvesztyija pedig azt írta, hogy konspirációs helyszínné változtatta lakását a rendszer erőszakos megdöntése céljából. Mindenáron ki akarták iktatni a közéletből, letartóztatását és bíróság elé állítását tervezték. Támogatói azonban sikeres személyi védelmet adtak számára, amely csak azután vált hiányossá, hogy Popieluszko egyre többet utazott Varsóból vidékre. Az utolsó ilyen útján történt elrablása és meggyilkolása. A hatalom tartott egyre növekvő népszerűségétől, a templomába áramló tömeges zarándoklatoktól, melyek résztvevői között munkások, színészek, fiatalok, sőt a vallástól távol álló értelmiségiek is voltak. Végső soron ez a népszerűség okozta vesztét.
A lengyel püspöki kar a 40. évforduló alkalmából körlevelet adott ki, amelyben a belső szabadság patrónusának nevezte Popieluszkót. A dokumentum szerint a vértanú pap példája különösen fontos a mai kor kultúrája által dominált világban, amelynek nyomására egyre többen vetik el vallásos hitüket vagy annak gyakorlását a politikai korrektség és személyes nyugalmuk érdekében. A körlevél szerint Popieluszko atya ma is utat mutat, mint akkor, amikor a laikus tömegtársadalom építészei boldogulást és nyugalmat ígértek az értékekről való lemondásért cserében, amikor az állampolgárok elkerülhették az üldöztetést a meghátrálás, kompromisszumok fejében.
Boldog Jerzy Popieluszko ezért ma az üldözött keresztények és a totalitarizmussal, konzumizmussal, értékválsággal küzdő társadalmak patrónusa, „utat mutat egy féligazságok, konfliktusok, félelem és gyűlölet által dominált bonyolult világában”, amelyben az emberek az individualizmus, egoizmus és ennek következtében a magány áldozataivá válnak. Isten felé akarja vezetni őket a modern ideológiák nyomásával szemben – írják körlevelükben a lengyel püspökök.
Borítókép: Marianna Popieluszko (jobbra), Jerzy Popieluszko néhai katolikus pap édesanyja nézi azt a képet 2009. október 19-én Varsóban, amelyen fia az utolsó szentmisét mondja, mielőtt eltűnt (Fotó: AFP)
