Ha visszatekintünk ezer évvel, Bajorországból a Dunán érkezett hazánkba első királynénk, Boldog Gizella, aki az egész akkori nyugati világot és kultúrát hozta magával építészek, művészek, mesterek, szerzetesek személyében. A német és a magyar nép története azóta elválaszthatatlan, összeköt minket a Duna és a közös történelem – hangsúlyozta Hende Csaba, az Országgyűlés alelnöke a Német–Magyar Barométer felmérés idei eredményeinek a Nézőpont Intézet és a Konrad Adenauer Stiftung által szervezett bemutatóján.
Az alatt az egy évtized alatt, amióta a német–magyar kapcsolatok javításával foglalkozik, kedvezőtlen tendenciákat tapasztalt. Vannak olyan teljesen légből kapott vélemények is, amelyeket nem igazán tud hova tenni – mondta az Országgyűlés alelnöke, példaként hozva azt az adatot, hogy a németeknek mindössze 28 százaléka véli úgy, hogy Magyarországon tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait, annak ellenére, hogy hazánk jól bánik a kisebbségekkel.
A két ország sajtója teljesen eltérően mutatja be a másik országot. A német sajtóban Magyarországról megjelent cikkek többsége negatív képet fest Magyarországról, és iskolamesteri attitűdöt tükröz.
Ha javítani akarunk a kapcsolatainkon, akkor először is meg kell tanulnunk egymással szemmagasságban beszélni
– szögezte le Hende Csaba.
Talán most van az elmúlt tíz évet tekintve a legjobb alkalom arra, hogy újragomboljuk a mellényt
– mondta, hozzátéve, hogy ez figyelmet és erőfeszítést igényel, viszont a két ország kapcsolatát jelképező mellény közös, és mindannyiunkat véd.
A két ország lakosságának egymásról alkotott véleményét 2017 óta évente felmérő Német–Magyar Barométer idei eredményeit a Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója, valamint Hermann Binkert, a felmérés németországi részét végző INSA-Consulere ügyvezető igazgatója, korábbi államtitkár mutatta be. Prezentációjuknak a sokatmondó Elidegenedett barátok címet adták.
Elsőként azt vizsgálták, hányan vannak jó véleménnyel a másik nemzetről. Míg a magyarok 53 százaléka van pozitív véleménnyel a németekről, fordítva ugyanez az érték csupán 42 százalék – derül ki az adatokból.
A keletnémetek jóval pozitívabban viszonyulnak a magyarokhoz, mint a nyugatiak, míg kor szempontjából az idősek vannak rólunk a legjobb véleménnyel. A magyaroknál épp fordított a jelenség, a fiatalok látják pozitívabban a németeket, a Budapest–vidék viszonylatban pedig az előbbi lakói kedvelik jobban a németeket.
Ha ezen belül a különböző területeket nézzük, a magyarok a németekben a nők és a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását becsülik legjobban, nem tartják azonban megfelelőnek azt, ahogyan a migráció kérdését kezelik.
A németek a magyar gazdaságpolitikát kedvezően ítélik meg, az Ukrajnával kapcsolatos politikáról viszont lesújtó véleménnyel vannak.
Az elmúlt négy évben a magyaroknál csökkent azoknak a véleménye, akik jónak tartják a kétoldalú kapcsolatokat, a németeknél azonban valamelyest növekedett. Összességében a németek 53 százaléka és a magyarok 47 százaléka tartja inkább rossznak a kétoldalú kapcsolatokat.
A kutatók három területet azonosítottak, amelyek felelősek a két nép elidegenedéséért és a megértés hiányáért. Az első a kormányok megítélése. Míg a magyarok közel egyformán látják hibásnak a magyar és a német kormányt a kapcsolatok állapotában, a németek egyértelműen a magyar kormányt okolják ezért.
A második az orosz–ukrán háború megítélésében jelentkező különbség. Ebben a tekintetben mindkét fél a másik ország kormányát okolja a véleménykülönbségek miatt. Hasonló a helyzet az európai vízióval kapcsolatban, mindkét országban az emberek nagyjából fele utasítja el a másik ország vezetőinek álláspontját.
De ki vagy mi áll a vélemények ilyen fokú eltérése mögött? A módszertani korlátok dacára a két intézet egy igen részletes médiatanulmányt készített. A magyar sajtóban a vizsgált időszakban 2206 cikket találtak a német szövetségi kormányról, amelyek közül 265 (12 százalék) volt kritikus. Ezzel szemben a német sajtó 1109 alkalommal írt a magyar kormányról, ebből 734, azaz a cikkek 66 százaléka volt kritikus.
Mielőtt temetnénk a két ország közti jó viszonyt, akadnak azért biztató jelek is. A berlini fal leomlásának 35. évfordulója alkalmából idén arra is rákérdeztek a felmérés során, hogy mekkora volt Magyarország szerepe a berlini fal leomlásában. Ezt nagyon hasonlóan látja a két ország lakossága, mindkét országban a válaszadók valamivel több mint fele tartotta ezt a szerepet lényegesnek.
Magyarország már a vasfüggöny és a berlini fal leomlása előtt is a határ által szétszakított német családok találkozásainak helyszíne volt, Helmut Kohl akkori német kancellár pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy a magyarok ütötték ki az első téglát a berlini falból – emlékeztetett Michael Winzer, a Konrad Adenauer Stiftung magyarországi irodájának vezetője.
Szintén bizakodásra ad okot az a kérdés, amely a másik nemzet tagjainak elfogadását vizsgálta bizonyos szerepekben. Ebből az derül ki, hogy mind a németek, mind a magyarok szívesen dolgoznak együtt a másik nép tagjaival, sőt akár a családjukba is beengednék őket.
Végezetül mindkét országban többségben voltak azok, akik fontosnak tartják a kétoldalú kapcsolatok elmélyítését, Magyarországon egyenesen az emberek háromnegyede vélekedik így. Németországban a kormánykoalíció két héttel ezelőtti összeomlása óta sok minden bizonytalan, ez viszont esélyt is jelent, hiszen van esély a vélemények megváltoztatására pozitív irányba. A februári választások után felálló új kormányra vár, hogy újragombolja a német–magyar mellényt.
Borítókép: Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója és Hermann Binkert, az INSA-Consulere ügyvezető igazgatója a Német–Magyar Barométer eredményeinek bemutatóján (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
