Kelet-Ázsia
A kelet-ázsiai országokban a karácsony nem annyira a családi körben töltött vallási ünneplés ideje, hanem inkább a szerelmespárok és szórakoztató programok időszaka. Dél-Koreában – különösen a többi kelet-ázsiai országhoz képest – magas a keresztények aránya: a lakosság nagyjából húsz százalékát teszik ki. December 25-e emiatt munkaszüneti napnak minősül, de nem olyan hagyományos háromnapos ünnepnek, mint a seollal, a holdújév vagy a chuseok, a koreai hálaadás.
A pihenőnapot általában a párok és baráti társaságok használják ki közös időtöltésre, így a dél-koreai karácsony inkább a Valentin-naphoz hasonlítható.
Bár a látványos karácsonyi dekorációk és színes fények jellemzően a dél-koreai köztereket és kirakatokat is ellepik, az ajándékozás hagyománya nem jellemző. A keresztény templomokban mindazonáltal tartanak karácsonyi istentiszteletet azon hívők számára, akik az ünnep vallásos aspektusát is szeretnék megünnepelni.
Japánban mindösszesen a népesség nagyjából egy százaléka tartozik keresztény vallási felekezethez, a karácsony azonban más keresztény szokásokkal egyetemben megvetette a lábát az országban, ugyancsak inkább szekuláris státuszban és a külcsín szintjén, mintsem vallási ünnepként.
A karácsony ezért Japánban nem számít ünnepnapnak. A karácsonyi dekorációk és látványos fényjátékok Japánban is népszerűek, megtekintésük bevett program a karácsony alkalmából romantikus programot tervező szerelmespárok számára. Különös szokás alakult ki a Kentucky Fried Chicken rántottcsirkéjét illetően is, amely egy 1970-es évekbeli, ügyes marketingfogásnak köszönhetően teljesen egybeforrott a karácsonnyal – olyannyira, hogy Japánban a KFC éves eladásainak egyharmada a karácsonyi időszakban történik.
Kínában a karácsony szintén a Valentin-naphoz hasonló, és inkább kommercializált aspektusai látványosak.
December 25-e Hongkongban és Makaón kívül nem ünnepnap Kínában, és csakúgy, mint Dél-Koreában és Japánban, jellemzően a szerelmesek és a barátok közös időtöltéséről szól. Bizonyos egyedi szokások a kommercializált karácsony népszerűségének növekedésével Kínában is kialakultak, így például gyakori látvány ebben az időszakban a szaxofonos Mikulás a plázákban, valamint az almaevés és -ajándékozás karácsonykor.
Dél-Ázsia
Dél-Ázsiában a karácsonyt a helyi szokások és hagyományok egyedi keverékével ünneplik, amelyek országonként és közösségenként nagyban különböznek.
Indiában a karácsonyt elsősorban a 28 milliós keresztény közösség ünnepli, de az évek során a nem keresztények körében is népszerűvé vált.
A nagyobb városokban, különösen azokban, ahol nagy a keresztény lakosság, mint például Goa, Kerala, valamint Mumbai és Kolkata egyes részei, élénk ünnepségek zajlanak. Az emberek karácsonyfát díszítenek, részt vesznek az éjféli misén és ünnepi ételeket fogyasztanak. Népszerűek a hagyományos édességek, mint a szilvás sütemény, a karácsonyi puding és a helyi finomságok. Sokan részt vesznek a karácsonyi éneklésben és a közösségi ünnepségeken is.
Sok keresztény részt vesz az éjféli misén szenteste, ami az ünnep egyik legjelentősebb eleme. Ilyenkor a templomokat gyakran díszítik fényekkel, virágokkal és jászolokkal.
Az otthonokat karácsonyfákkal, színes fényekkel és díszekkel díszítik. Sok család bölcsőket is felállít, amelyek a Jézus születését bemutató betlehemet ábrázolják. Az indiai karácsonyhoz különleges ünnepi ételek készítése tartozik, amelyek gyakran a hagyományos indiai ételek és a nyugati kedvencek keverékét tartalmazzák. Egyes régiókban gyümölcstortát, szilvás süteményt és más édességeket, például kutti-t (egyfajta édesség) készítenek.
A karácsonyi énekek éneklése gyakori hagyomány, amikor csoportok házról házra járnak, hogy örömet és jóakaratot terjesszenek.
Ez gyakran a közösség és az ünneplés érzését kelti. A család és a barátok közötti ajándékcsere szintén gyakori szokás ebben az ünnepi időszakban. Sok városban, különösen azokban, ahol jelentős keresztény lakosság él, a nyilvános ünnepségek közé tartoznak a vásárok, piacok és kulturális előadások tartása, amelyek egyaránt tükrözik a hagyományos és a kortárs hatásokat.
Összességében a karácsony Indiában egy vibráló ünnep, amely ötvözi a vallási szertartásokat a helyi kulturális szokásokkal, bemutatva a világ legnépesebb országának sokszínűségét és az összetartozás szellemét.
Pakisztánban a karácsonyt elsősorban a keresztény kisebbség ünnepli. December 25-e pedig kormányzati ünnep a Pakisztánt alapító Muhammad Ali Dzsinnah tiszteletére. A keresztényeknek ilyenkor lehetőségük van arra, hogy a nemzeti ünnepen megünnepeljék Krisztus születését. Az ünnepségek közé tartozhatnak az istentiszteleteken való részvétel, az otthonok csillagokkal és fényekkel való díszítése, valamint különleges ételek fogyasztása.
Egyes régiókban az emberek közösségi összejöveteleket is tartanak, és néhány nem keresztény barát vagy szomszéd is csatlakozhat az ünnepekhez a jóakarat és a bajtársiasság jeleként.
Bangladesben a karácsonyt „Bara Din (nagy nap)” néven ismerik és ünneplik a bengáli keresztények. Amikor elérkezik a karácsony napja, az emberek templomba mennek, mielőtt elkezdenék az ünneplést. Ez a nap nemzeti ünnepként ismert, és hivatalosan a bangladesi elnök is ünnepli. Az emberek fényekkel és díszekkel ékesítik otthonaikat és templomaikat, majd részt vesznek az istentiszteleteken. Különleges, hagyományos ételeket és édességeket tartalmazó ételeket készítenek, valamint zenei és táncos kulturális programokat szerveznek.
Nepálban a karácsonyt hagyományos módon ünneplik. Az emberek meglátogatják a templomokat, ünnepeket tartanak, és ajándékokat cserélnek. A karácsonyi vásárlás már december elején elkezdődik.
Néhány éve az emberek karácsonykor hajléktalanokról is gondoskodnak. Nepálban a karácsony december 25-re esik. Az emberek minden évben részt vesznek zenei műsorokon, koncerteken és karácsonyi programokon. Katmanduban az utóbbi időben megnövekedett az ünnepségek száma, beleértve a karácsonyi vásárokat és díszítéseket. Bár Srí Lanka többnyire buddhista ország (az emberek mindössze hét százaléka keresztény), a karácsonyt mindenki ünnepli. A Srí Lanka-i keresztények számára a karácsonyi szezon december 1-jén kezdődik, amikor az emberek hajnalban petárdákkal jelzik az ünnepi időszak kezdetét.
Karácsonykor az egyházak különleges istentiszteleteket tartanak, és a családok összejönnek egy ünnepi lakomára, amely a hagyományos Srí Lanka-i ételek és a nyugati karácsonyi ételek keverékét tartalmazhatja. A dekorációk közé tartoznak a karácsonyfák és a jászolok.
Összességében, bár a karácsony alapvető vallási aspektusai megmaradnak, a helyi kultúrák és hagyományok nagyban befolyásolják az ünnepeket Dél-Ázsiában, ami gazdag és változatos ünnepi élményt eredményez.
Délkelet-Ázsia
Indonézia
Bár Indonézia a világ legnépesebb szunnita muszlim többségű országa, a vallást és a helyi kultúrát ötvöző, egyedi keresztény ünnepi hagyományokkal büszkélkedhet és mintegy 28 millió fős protestáns és katolikus közöséggel bír. Indonéziában a karácsony elnevezése natal, az ünnepi időszakban a műanyag karácsonyfák és a Sinterklaas (azaz a Mikulás) országszerte gyakori látványosság a városi bevásárlóközpontokban. A legtöbb helyi televízióállomás közvetít karácsonyi zenei koncerteket és a kormány által szervezett éves nemzeti karácsonyi ünnepséget is.
Az öröm és az optimizmus mellett minden karácsonyi ünnepség elmaradhatatlan eleme a nastar (ananásztorta), a kastengel (sajtfalatok) és a putri salju (porcukor bevonatú, félhold alakú sütemény), de maga az ünneplés Indonézia különböző részein kissé eltérő formákat ölt.
Ambonban a cuci negeri nevű tisztító szertartást tartják meg, míg Torajaban a csoportos táncok és bambuszzenei előadások zajlanak. Pápua a sertésfőzési szertartásairól ismert. Észak-Celebesz tartomány fővárosában, Manadóban egész decemberben a Kunci Tahunt ünneplik. A hónap otthoni adventi hagyományokkal és vallási rituálékkal kezdődik, majd karácsonyi jelmezekbe öltözéssel és városi felvonulással végződik, ami egyben az új év üdvözlésére szolgáló ünnepség része is.
Balin a keresztények a jólétet szimbolizáló, bambusz és fiatal kókuszdiólevelek felhasználásával készült Penjorral díszítik fel otthonaikat és a templomokat.
A balinézek karácsonykor Negjotot tartanak, amely során az emberek megosztják egymással házi készítésű ételeiket, és a hála, a tisztelet és a vallási tolerancia kifejezéseként. Yogyakarta városában pedig Jézus születését ábrázoló hagyományos bábárnyjátékot, Wayang Wahyut adnak elő, és az éjféli misét vagy karácsonyi istentiszteletet jávanéz nyelven tartják a hagyományos ruhát, beskapot és blangkont viselő romok (papok).
Fülöp-szigetek
A filippínók már szeptember 1-jén elkezdik a karácsonyi előkészületeket. A filippínó katolikusok december 16-tól egészen karácsony estig lehetőleg minden nap részt vesznek a Simbang Gabin, egy hajnali négy órakor kezdődő kilencnapos misesorozaton. Úgy tartják, hogy mind a kilenc misén való sikeres részvétel egy kívánsággal ajándékozza meg a hívőt. A Simbang Gabi minden egyes éjszakáján az egyházközség lakói emellett számíthatnak a hagyományos rizses finomságokat, például bibingkát (kókuszos rizssütemény) és a puto bumbongot(bambuszcsőben párolt rizstorta)árusító bódékra. 24-én a Simbang Gabit egy éjféli lakoma, a Noche Buena követi, ahol a család, a barátok és a szomszédok összegyűlve ünnepelnek.
A queso de bola (sajtgolyók), a csokoládé, a tésztafélék és a rizs, a gyümölcssaláta, a pandesal, a karácsonyi sonka és a malacsült a tipikus karácsonyi ételek közé tartoznak. A karácsonyi ünnepségek január első vasárnapjáig, a háromkirályok ünnepéig tartanak.
Vietnám
Bár Vietnam vallási tekintetben alapvetően buddhista többségű ország, a karácsony, amelyet a helyiek Giáng Sinh néven ismernek, a francia gyarmati örökség részeként különleges helyet foglal el az ország ünnepi naptárában. A vietnámiak fényfüzérekkel, karácsonyfákkal és betlehemekkel díszítik fel otthonaikat és utcáikat, valamint ajándékokat cserélnek és vallási szertartásokon vesznek részt.
Vietnámban hagyomány, hogy a karácsony esti misét a szabadban tartják a városok terein, ahol az emberek összegyűlnek, hogy ünnepeljenek és imádkozzanak.
A liturgiát követően általában közös lakomát és egyéb ünnepségeket tartanak. A karácsonyi hagyományok közé tartozik még a karácsonyi énekek éneklése, a különleges karácsonyi ételek, például a Yule log (fatörzstorta) elkészítése, valamint a családdal és a barátokkal való együttlét.
Szingapúr
A többi délkelet-ázsiai országtól eltérően a városállamban a hagyományos vallásos módok helyett inkább kereskedelmi értelemben ünneplik a karácsonyt. Szingapúr híres Orchard Road sugárútja az európaihoz hasonló karácsonyi dekorációt kap, és minden bevásárlóközpontot karácsonyi kirakatokkal és fényjátékokkal díszítenek fel.
Szingapúrban számos helyi és nemzetközi étterem nyitva tart karácsonykor, a karácsonyi menük pedig a létesítmény típusától függően változnak.
Az évnek ez az időszaka a szingapúriak számára is a pihenés, a kikapcsolódás és a lakomák ideje.
Közel-Kelet
Noha a karácsony a Közel-Keleten egy kisebbségi vallás ünnepe, öt arab országban – Szíriában, Szudánban, Jordániában, Libanonban és Irakban – hivatalosan is elismerik, és bizonyos mértékig az egész régióban ünneplik. Az olyan országok, mint Egyiptom, Jordánia, Libanon, Palesztina és az Egyesült Arab Emírségek a nyugatihoz hasonló módon ünneplik, beleértve a fák díszítését, az épületek és utcák megvilágítását, az ünnepi partikat, valamint a keresztény családdal, barátokkal, szomszédokkal és munkatársakkal való ajándékcserét.
A „karácsony” arabul, ˁeid al-milaad „a születés ünnepe”, a „születés” alatt természetesen Jézus Krisztusé. Ha a határozott névelőt kihagyjuk – ˁeid milaad – a jelentés egyszerűen „születésnap” (szó szerint: „születés ünnepe”).
Az ortodox arab keresztények a régebbi Julianus-naptárt használják, amely szerint a karácsony napja náluk január 7., míg a többi közel-keleti keresztény a Gergely-naptár szerint december 25-én ünnepli. Egyiptomban több mint tízmillió keresztény él, ami az ország lakosságának körülbelül tíz százalékát teszi ki, és a Közel-Kelet legnagyobb keresztény lakosságát alkotják. A legtöbb egyiptomi keresztény a kopt ortodox egyházhoz tartozik, és különleges karácsonyi hagyományokkal rendelkezik. Az ortodox egyházhoz tartozva, szintén január 7-én ünneplik a karácsonyt, ahol a böjtöt 45 napon át tartják november 25-től január 6-ig.
Irakban a karácsony egyedülálló alkalom a keresztények számára; az ünnepek, szokások bensőségesen átélt vallásos jellegűek. A karácsonyi hagyomány Irakban és néha Szíriában is magában foglalja a kiszáradt tövises ágak máglyáját.
A tüzet azt követően gyújtják meg, hogy a gyerekek elmondják a betlehemes történetet, amelyet gyertyafénynél olvasnak fel a Zsoltárok könyvéből. A gyertyákat ezután a tövisek meggyújtására használják. A palesztin keresztény családok ilyenkor összegyűlnek, házi készítésű édességeket esznek egy csésze kávé mellett, meglátogatják barátaikat és családjukat.
Dubaiban nem munkaszüneti nap, ami azt jelenti, hogy szinte minden nyitva van karácsony napján. Az éttermektől a bevásárlóközpontokig ilyenkor jelentősen megnövekszik a forgalom.
A karácsony ott inkább „partinap”. Decemberben enyhe és kellemes időjárás uralkodik, a nappali átlaghőmérséklet 24–26°C, a hűvösebb estéken pedig 15–18°C körül alakul. Tökéletes idő a szabadtéri a rekkenő nyári hőség nélküli tevékenységekhez.
Ami igazán meglepő, a szaúdi főváros szupermarketjei ma már színes karácsonyi díszeket és fákat kínálnak, Rijád legjobb szállodái pedig átgondoltan magukévá teszik a szezon kulináris és dekorációs hagyományait ünnepi témájú villásreggelikkel, szezonális menükkel és pezsgő ünnepi bemutatókkal. (Az iszlám szent városaiban, Mekkában és Medinában ezt természetesen elképzelhetetlen.)
Sok muszlim valóban úgy érzi, hogy azzal, hogy ünnepli vagy akár elismeri a karácsonyi ünnepet, szembe megy a hitével. A mértékadó iszlám tanítása ezt kifejezetten tiltja.
Ami nem ellenségeskedést jelent, hanem a saját vallási határok betartását. Az iszlámban Jézus Mária fia, Isa ibn Maryam néven ismert, és tiszteletreméltó prófétaként tekintenek rá. A kereszténységhez hasonlóan a muszlimok is hiszik, hogy Jézus a Messiás. (Egy muszlim Messiással – al-Mehdi – együtt, aki majd az idők végezete előtt jön el). A muszlimoknak azonban Mohamed próféta élete és tanítása a követendő példa. Érdekesség, hogy a muszlimok hite szerint a két próféta, Mohamed és Jézus valóban találkozott egymással. A Korán 25-ször említi Jézust, és 34-szer édesanyja, Maryam nevét.
Az iszlámban két fő ünnepet ünnepelnek a muszlimok világszerte: eid al-fitr és eid al-adha. Mindkét ünnep időpontját a holdi iszlám naptár határozza meg, amely a Hold ciklusán alapul, és így eltérve az európai Gergely-naptártól, minden évben más napra esik.
Az iszlám előírásaik nem tiltják, hogy karácsonykor ajándékot fogadjanak el egy nem muszlimtól, mivel ez nem tekinthető az abban való részvételnek vagy a keresztény ünnep elfogadásának, inkább jóindulatként értelmezendő, azzal a céllal, hogy megnyíljon a keresztény az iszlám felé. Ami a karácsonyi ételeket illeti, Libanonban a töltött szőlőlevél, a vara’ davali, az ünnepi lakomán sem hiányozhat. A szokásos pulyka mellett (fűszeres rizzsel és dióval megszórva) a kibbeh bil sayniyyeh mellett egy bulguros és húsos pite is a karácsonyi étkezés része. Palesztinában gyakran fogyasztott étel karácsonykor a maftoul, egy húslevesben főzött palesztin kuszkusz, amelyet hússal, csicseriborsóval és zöldségekkel fogyasztanak.
(A gyorselemzést készítette: Klemensits Péter, Nagy Angelina, Sárkány László, Szakáli Máté)
Borítókép: Karácsonyfa meggyújtási ünnepség a Marriott Hotelben, Katmanduban, Nepálban, 2024. december 1-jén (Fotó: AFP)
