Ehhez hozzá kell tenni, hogy egyre több európai államban – köztük Németországban, Olaszországban, Ausztriában és Csehországban – a polgárok áldozatvállalási hajlandósága kimerülőben van, még az ukrán újjáépítéssel kapcsolatban is. Az adakozási kedv apadásának az az oka, hogy az európai gazdaság jelenleg finoman szólva sincs felfutó ágban, évtizedes kitekintésben a versenytársakhoz képest visszaesés tapasztalható.
Elérhetetlen NATO-tagság
Ugyancsak alapvető problémát jelenthet, hogy Ukrajna jó ideig nem számolhat NATO-tagsággal, így az uniótól várna biztonsági garanciákat. Az uniós jog vonatkozó passzusa szerint „a tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam – az Egyesült Nemzetek alapokmányának 51. cikkével összhangban – köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az államnak”. Ennek értelmezése feltehetően éles vitákat váltana ki, hiszen az idézett részt időnként a NATO-szerződés 5. cikkelyének kollektív védelmi kötelezettségéhez hasonlítják – ahogy ezt tette például a cikksorozatunk egyik korábbi részében (https://magyarnemzet.hu/kulfold/2025/01/ukrajna-csatlakozasa-kiforditana-a-sarkabol-az-europai-uniot) említett baden- württembergi politikai akadémia is. Mindez adott esetben azt is jelenthetné, hogy az EU egésze belesodródhatna az orosz–ukrán háborúba.
Amennyiben rendeződne az orosz–ukrán konfliktus és napirendre kerülhetne Ukrajna NATO-tagsága, Törökország vélhetően akkor is blokkolná azt. Az út az ország csatlakozása előtt a katonai szövetséghez feltehetően csak akkor nyílhatna meg, ha Oroszország meggyengülne és politikai hatalomváltás következne be. Amikor 2008-ban először felmerült Ukrajna NATO-csatlakozása, akkor ennek sokkal több realitása volt, mint napjainkban.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!