2015. január 7-én egy algériai származású muszlim testvérpár, Sait és Cherif Kouachi berontott a Charlie Hebdo francia szatirikus magazin szerkesztőségébe, és vérengzést rendezett. A támadás során a testvérek hidegvérrel lelőtték a szerkesztőség tagjait, köztük neves újságírókat és karikaturistákat, valamint a helyszínre érkező rendőröket. Az incidensben tizenketten meghaltak és többen megsebesültek. A támadók elmenekültek a helyszínről.
A következő két napban egy harmadik támadó megölt négy zsidó túszt egy Párizs külvárosában lévő kóser szupermarketben. Ez a fegyveres egy videóban azt mondta, hogy a támadásokat összehangoltan, az Iszlám Állam nevében hajtották végre. Az elkövetők után hajtóvadászat indult, végül mindannyian a rendőrökkel vívott tűzpárbajban haltak meg.
A tragédia nemzetközi visszhangját növelte, hogy a két muszlim férfi nem csupán egy újság szerkesztősége, de gyakorlatilag a szólásszabadság intézménye ellen intézett támadást, annak közvetlen kiváltó oka ugyanis a lap által közölt Mohamed-karikatúra volt.
A Charlie Hebdo elleni támadás következményei messze túlmutattak a közvetlen tragédián, és mély nyomot hagytak a francia társadalomban és politikában. Az incidensre válaszul széles körű tüntetések törtek ki országszerte, rengetegen vonultak az utcára, hogy kifejezzék szolidaritásukat az áldozatokkal és kiálljanak a szólásszabadság mellett. A „Je suis Charlie” jelszó világszerte a szólásszabadság védelmének jelképévé vált.
Az eset nyomán Franciaországban és más európai országokban is felerősödtek a viták a vallási intoleranciáról, a szélsőségességről és a terrorizmus elleni intézkedések szükségességéről, ennek ellenére az ország és az Európai Unió vezetése a migrációs válság megoldása helyett továbbra is inkább a migránsok elosztására koncentrált.
