A kínai halászhajókon dolgozó észak-koreai kényszermunkások akár tíz évet is eltölthettek a nyílt vízen anélkül, hogy egyszer is szárazföldre léphettek volna – derül ki az Environmental Justice Foundation (EJF) friss jelentéséből. A beszámolók szerint a dolgozók verbális és fizikai bántalmazásnak, valamint embertelen munkakörülményeknek voltak kitéve, miközben fizetésük jelentős része a phenjani rezsimet gazdagította.
(Fotó: NurPhoto via AFP)
Kínai hajók fedélzetén rekedtek éveken át
A londoni székhelyű EJF kutatása szerint az észak-koreai munkásokat kényszerítettek arra, hogy éveken keresztül a tengeren maradjanak. A jelentés szerint sokan közülük tíz évig is dolgoztak anélkül, hogy egyszer is szárazföldre léphettek volna, sőt, telefonhasználati joguk sem volt, így még családtagjaikkal sem tudták tartani a kapcsolatot.
Nem volt lehetőségük kommunikálni a feleségeikkel vagy bárki mással a szárazföldön, mivel nem engedték meg nekik, hogy mobiltelefont használjanak
– idézte egy korábbi hajózási munkás vallomását a jelentés. A dolgozók fizetésének túlnyomó része közvetlenül az észak-koreai rezsimhez került, amely az így szerzett bevételeket saját céljaira, például nukleáris és ballisztikus programjának finanszírozására használta fel. Egyes források szerint a munkások csupán minimális összeget, körülbelül havi 50 dollárt tarthattak meg saját maguknak.
Embertelen körülmények és titkolt jelenlét
Az észak-koreai munkások jelenlétét gyakran titokban tartották a kínai kapitányok, mivel attól tartottak, hogy a kikötők hatóságai felfedezik őket. Egy volt indonéz halász arról számolt be, hogy „a kikötőkbe érkezés előtt mindig áthelyezték őket másik hajóra, így soha nem léptek szárazföldre”.
Az elzártság miatt sok munkás éveken keresztül teljes elszigeteltségben élt, gyakran verbális bántalmazás és fizikai erőszak közepette.
Az embertelen bánásmód mellett a halászhajók tevékenysége környezetvédelmi aggályokat is felvetett. Az EJF jelentése szerint a hajók gyakran részt vettek tiltott tevékenységekben, mint például cápauszony-vadászatban és más veszélyeztetett tengeri élőlények, például delfinek kifogásában. A fogások egy része vélhetően európai, brit, japán és dél-koreai piacokra is eljutott.
Nemzetközi válaszok és Kína felelőssége
A jelentés megjelenése után a kínai külügyminisztérium tagadta, hogy tudomása lenne a konkrét esetekről. Lin Jian, a külügyminisztérium szóvivője kijelentette: „Kína mindig is megkövetelte, hogy távoli vizeken folytatott halászati tevékenységei betartsák a helyi és nemzetközi jogszabályokat.”
Ugyanakkor a gyakorlatban Kína továbbra is figyelmen kívül hagyja az ENSZ 2017-es határozatát, amely megköveteli az észak-koreai munkások hazatelepítését.
Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerint jelenleg 20 és 100 ezer közötti észak-koreai dolgozó tevékenykedik Kínában, elsősorban éttermekben és gyárakban, miközben bérük akár kilencven százalékát is a phenjani vezetés vonhatja le.
Modern kori rabszolgaság árnyékában
Steve Trent, az EJF vezérigazgatója a jelentés kapcsán hangsúlyozta, hogy az ügy nemcsak emberi jogi, hanem globális gazdasági probléma is:
Amikor olyan termékek kerülnek a piacra, amelyek modern kori rabszolgaság árnyékában készültek, az nemcsak a kínai hajótársaságok, hanem minden állam felelőssége, amely engedi az ilyen áruk importját.
A nemzetközi közösség felelőssége, hogy biztosítsa: az emberi jogokat tiszteletben tartsák a globális munkaerőpiacon, és ne engedje, hogy az észak-koreai rezsim ilyen embertelen módszerekkel jusson bevételhez.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)
