A Mindig péntek legújabb adásában a Balkán és vele együtt Közép-Európa déli kapuját, azaz Szerbiát nézte meg közelebbről Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója és Biró András kutató.
Látványos tüntetések, felvonulások, menetek, blokádok, egyetemi campusfoglalások – mintha a jelenetek ismerősek lennének, mégpedig az ezredfordulós Otpor-mozgalom idejéből, ami az első „színes forradalomként” ismert fordulatot eredményezte.
A tüntetők vegyes összetétele és a klasszikus Majdan-másolatoktól eltérő követelések nem teszik zárójelbe, hogy a megmozdulások Szerbia belpolitikai destabilizálódásához vezettek, politikai kiutat pedig nem adtak: a nyugatos ellenzék továbbra is gyenge, ráadásul sem Oroszország, sem az Európai Uniónak nem érdeke, hogy a belgrádi rendszer megbukjon.
Érdekes fejlemény, hogy számos hazai jelenség utal rá, hogy egyesek ezúttal nem a varsói gyors, hanem a belgrádi expressz befutására várnak: egyetemet foglalnak, utcai tüntetéseket ígérnek, vagy egyenesen hetek óta azt is valósítanak meg, hidak elfoglalásával és a parlament blokád alá vételének kísérletével, mindezt a rendőrséggel való összecsapással és a fennálló rend elleni uszítással.
