XIV. Leó pápa hálás szívvel köszöntötte a szent Péter téren összegyűlt zarándokokat, papokat, bíborosokat, az állam- és kormányfőket, a királyi házak képviselőit.
A szentatya a homíliája elején megemlékezett elődjéről, Ferenc pápáról, és arról a kivételesen intenzív időszakról, amikor az egyház vezető nélkül maradt. Az evangélium szavaival élve úgy fogalmazott: úgy éreztük magunkat, mint a pásztor nélküli juhok.
Szeretettel emlékezett arra, hogy Ferenc pápa húsvét napján pápai áldásában részesítette a híveket, mely lehetővé tette, hogy a feltámadás fényében nézzünk szembe az egyház ezen időszakának eseményeivel. Azt is elmondta, a bíboros atyák szívükben azzal a bizonyossággal ültek össze a konklávéra, hogy az Úr soha nem hagyja magára a népét, egybegyűjti és mint pásztor őrzi nyáját.
A pápaválasztó bíborosok más ás más tapasztalatokkal és területekről érkeztek, Isten elé helyezték közös szándékukat, Péter utódának, Róma püspökének megválasztását. Olyan személyt, aki megőrzi a keresztény hit gazdag örökségét, miközben reflektál a kor kérdéseire, kihívásaira, nyugtalanságaira. A hívek imáinak köszönhetően és a Szentlélek közbenjárására összhang alakult ki a bíborosok szívében, mely egyetlen dallamként csendült fel szívükben.
Mindenki keresztségben kapott hivatása, hogy építse Isten házát
XIV. Leó pápa a szentbeszédében úgy fogalmazott: minden érdem nélkül választották meg bíboros társai. Éppen ezért szívében félelemmel, mint testvér lép a nyáj közé, azzal a szándékkal, hogy örömük szolgája lehessen, Isten szeretetének útján járva egyetlen családban egyesítse Isten népét.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!