A svájci gárdistákat a Vatikánváros rendőrségének nevezik, de ez a megnevezés nem pontos, mivel a nemzetállam biztonságáért egy különálló rendőrség felel, a Szent Péter tér pedig az olasz csendőrség joghatósága alá tartozik. A svájci gárda, vagyis a svájci fegyveres erők független őrsége a római katolikus egyház alkalmazásában van, és a pápa vezetése alatt áll.

A gárda tagjai belépésükkor ünnepélyes keretek között esküsznek örök hűséget a pápának a Vatikáni Palota Belvedere-udvarán. Az eskütételre és az új tagok belépésére minden évben május 6-án kerül sor, megemlékezve ezzel arra a napra, amikor 1527-ben 147 őr halt meg VII. Kelemen pápa védelme során a római ostrom alatt. 1527-ben, Róma kifosztása során bizonyították bátorságukat, amikor a 189 őr közül mindössze 42-en maradtak életben, miközben VII. Kelemen pápát védték. A svájci gárdisták hasonló önfeláldozásra készültek a második világháború alatt is, amikor a túlerőben lévő német csapatok Rómába vonultak, és a gárdisták védekező állásokat vettek fel. Adolf Hitler azonban úgy döntött, hogy nem támadja meg a Vatikánt.
Svájci gárda: küzdelem a bejutásért
A svájci gárdába való felvételért komoly harc folyik, és szigorú követelményeknek kell megfelelni.
Az új tagoknak svájci állampolgárságú, 19 és 30 év közötti, házas, római katolikus férfiaknak kell lenniük, akik legalább 174 cm magasak.
Emellett rendelkezniük kell diplomával vagy középiskolai végzettséggel, és el kell végezniük a svájci hadsereg alapkiképzését. Az újonnan toborzottaknak bizonyítaniuk kellett, hogy nincs fizikai rendellenességük.