A civil szervezetek álcája mögé bújtatott politikai hatalomgyakorlásról, a „zsűribe ülő” NGO-król és a nemzetállami szuverenitás lebontásáról beszélt Deutsch Tamás egy brüsszeli háttérbeszélgetésen. A képviselő hangsúlyozta, hogy a nyugati világban egyre gyakoribb, hogy demokratikus felhatalmazással nem rendelkező szereplők irányítják a politikát, miközben az őket bíráló nemzeti kormányokat antidemokratikusnak bélyegzik. A USAID és más globális pénzcsatornák célja szerinte nem a fejlődés támogatása, hanem a politikai befolyásszerzés.

Fotó: MTI
NGO-k szerzik meg a hatalmat
Deutsch Tamás szerint az NGO-k valójában nem független civil szervezetek, hanem pártokként működő politikai szereplők, amelyek nem kívánnak részt venni a demokratikus választásokon, mivel az kockázatos, de mégis hatalmat akarnak gyakorolni.
Az egész NGO-formát azért találták ki, mert a demokrácia versengő pártok megméretésén alapuló rendszerét ki akarják kerülni. Ők nem indulnak választáson, hanem kívülről akarják befolyásolni a közhatalmi döntéseket
– fogalmazott.
Tíz ember létrehozza a »Magyar Ifjúság Jövőjéért« civil szervezetet, Soros kitömi őket, és másfél év múlva már azt mondják: mi vagyunk a legnagyobb ifjúsági NGO, és mi osztjuk a fiataloknak járó állami pénzeket. Nehogy már a kormány döntsön!
– mondta. A politikus szerint az NGO-k a demokratikus legitimációval rendelkező politikai szereplők helyett akarnak döntéshozó pozícióba kerülni, ami aláássa a népszuverenitás elvét.
Deutsch Tamás ellenzi a „zsűri”-logika és a jurisztokrácia rendszerét
Deutsch Tamás felidézte Csurka István hasonlatát is, amely szerint a progresszív hatalmi elit nem akar részt venni a versenyben, hanem mindig a zsűribe akar ülni, azaz kívülről akarja eldönteni, ki lehet sikeres politikus, újságíró, drámaíró vagy civil szervezet.
Az NGO-k a zsűri. Ők döntik el, ki a jó politikus, ki a jó szervezet, ki kap pénzt, ki nem. És ők nem kérnek a politikából, de közben ők csinálják a leghatékonyabban
– mondta. A képviselő a jurisztokrácia fogalmát is említette, amely alatt azt értette, hogy a politikai döntéshozatalt a bíróságokra igyekeznek átterelni, mert ott „normatív hatású” döntésekkel lehet politikai célokat elérni.