A Moszkva elleni szankciók, amelyek inkább Európának fájnak

Az Európai Unió az orosz–ukrán háború kitörése óta sorra hozta szankciós csomagjait Moszkva ellen. Bár célként a Kreml hadviselő gépezetének gazdasági meggyengítését tűzték ki, a gyakorlatban az intézkedések gyakran visszafelé sültek el: Oroszország részben alkalmazkodott és új piacokat talált, míg az európai gazdaságnak súlyos veszteségeket okoztak, mondta el lapunknak Tóth Máté energiajogász.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Fotó: Alexey Nikolsky Forrás: Sputnik/AFP

Brüsszel a háború kezdete óta mostanra 18 szankciós csomagot fogadott el Oroszország ellen, amelyek célja az volt, hogy megnehezítse Moszkva fegyverkezési lehetőségeit. Az exportkorlátozások következtében Oroszország elveszítette az EU előtti kereskedelme több mint hatvan százalékát, ugyanakkor az orosz költségvetés továbbra is stabil maradt, mivel India és Kína felé folyamatos a szállítás. 

Energiaembargó – drágulás és ellátási válság Európában

Az egyik legfontosabb uniós lépés az orosz kőolaj és szén importjának betiltása, valamint a gázvásárlások fokozatos visszaszorítása volt. Bár Brüsszel ettől az orosz államkassza gyengülését várta, valójában Moszkva új piacokat talált – elsősorban Kínát és Indiát –, és továbbra is hatalmas bevételeket könyvelhetett el az energiahordozók eladásából. Ezzel szemben az európai ipar és a háztartások rekordmagas energiaárakkal szembesültek, a kontinens versenyképessége pedig látványosan romlott.

Ipari és pénzügyi szankciók 

Az unió számos technológiai, ipari és pénzügyi korlátozást is bevezetett: lekapcsolták az orosz bankokat a SWIFT-rendszerről, betiltották a nagy értékű gépek, alkatrészek és csúcstechnológiai berendezések kivitelét. Bár ezek rövid távon okoztak fennakadást, Oroszország átrendezte importját Ázsia felé, és sok terméket Kínán vagy a Kaukázuson keresztül szerzett be. A rubel az első sokk után stabilizálódott, az orosz gazdaság pedig a várakozásokkal ellentétben nem omlott össze. Oroszország egy rubelstabilizáló, az egykori aranystandardokra emlékeztető kísérleti utat választott azzal, hogy újra az értékes nemesfém felé fordult. Több mint 16 ezer szankcióval akarták térdre kényszeríteni Moszkvát. Lezárták a légteret, kivonultak a nyugati cégek, korlátozták az energiaexportot.

Az orosz gazdaság azonban nemhogy összeomlott volna, hanem növekedett, gyorsabban, mint bármelyik G7-ország gazdasága. Kimondhatjuk, hogy a szankciók nem működnek

– mondta lapunknak Tóth Máté energiajogász.

A szakértő szerint mivel Moszkva külföldi bevételeinek a legnagyobb része az energiahordozók értékesítéséből fakad, messze az a legfontosabb kérdés, hogy ezek tekintetében mit érnek el a szankciók.

Tóth Máté (Forrás: Hír TV)

Itt két dolog számít: hogy van-e vevő, és hogy mennyiért. Ha így nézzük, Oroszország köszöni, jól van. Mert mi történt: minden egyes büntetőintézkedés azonnal felfelé tornászta a világpiaci árakat, egészen Trump vámháborújának kezdetéig, most már sokkal komplexebbek a hatások

–  tette hozzá.

A számok nem hazudnak: Moszkva alkalmazkodott

Oroszországnak az EU-féle fosszilis energiahordozó-exportból 2022. február 24. és 2025. június 7. között összesen mintegy 210 milliárd euró bevétele volt – ebből 103,9 milliárd euró olajért, 102,4 milliárd euró földgázért származott. A 2024-es év folyamán orosz energiahordozó-bevétel napi szinten elérte a 652 millió eurót, sőt decemberben még nőtt is.

2024 decemberében a vezetékes gázból származó orosz bevételek 2022 decembere óta a legmagasabbak voltak

– hangsúlyozta Tóth Máté.

Magas áron tud tehát értékesíteni Oroszország, és a legfontosabb, hogy van kinek. Mivel pedig megvannak az új vevői, nagyon egyszerű belátni, hogy a nagy mennyiség szorozva a magas árral pontosan az, ami az oroszok számára egyenesen kegyelmi állapot.

2024-ben Gazprom árbevétele 10,7 ezer milliárd rubel (~120 milliárd euró) volt, ami 25 százalékos növekedés 2023-hoz viszonyítva. A gázexport hozta a fő bevételnövekedést.

Az egész európai szankciósdi az orosz szénnel kezdődött: itt is Kína és India a legfőbb vásárló, ám nem csak maguknak vesznek. Őket rögtön olyan országok is követik, mint Törökország, Malajzia, Indonézia, amelyek tipikus közvetítőországok. Vagyis a saját felhasználásuk mellett azoknak is vásárolnak, akik nem tudnak vagy nem akarnak közvetlen az oroszoktól venni

– mutatott rá a szakértő.

Orosz olajszállító tanker a balti-tengeri Rügen sziget közelében (Fotó: DPA/AFP/Jens Büttner)

A feldolgozott olajtermékeknél is az elsők között Törökországot találjuk, amelyik szintén viszonteladó. 

Úgy első helyezett a vásárlásokban, hogy a vett mennyiség messze a saját igényük többszöröse. Ahogy egyébként Líbia, Tunézia, illetve a Távol-Keleten Malajzia is ilyen közvetítő pozícióba törekszik

– mondta Tóth Máté.

Vagyis Törökország nem csupán megveszi a feldolgozott olajtermékeket és eladja Nyugatra, hanem megveszi a nyersolajat, feldolgozza, és busás haszonnal azt is eladja nyugatra. 66 százalékkal többet mint korábban

– tette hozzá.

A szakértő szerint ugyanez igaz, csak még nagyobb mennyiségben Indiára is.

A vásárolt elképesztő mennyiségű nyersolajat az indiaiak is feldolgozzák, és eladják többek közt a Nyugatnak. Az oroszok ezzel jól keresnek, csak az indiaiaktól stabilan havi tízmilliárd dollárt gyűjtve be, csak a nyersolajért. Az indiaiak is jól keresnek, ez a világ legjobb üzlete. Egyvalaki nem jár ezzel jól: Európa

– összegezte a szakértő.

Vlagyimir Putyin orosz elnök Alekszej Millerrel, az orosz energiaóriás, a Gazprom vezérigazgatójával a Gazprom szentpétervári központjában 2024. június 5-én (Fotó: AFP/Alexander Kazakov)

Európa veszteségei milliárdokban mérhetők

A szankciók következményeit leginkább az európai gazdaság érzi. A magas energiaárak miatt több iparág – különösen a német vegy- és autóipar – versenyhátrányba került, gyárak zártak be vagy települtek át az Egyesült Államokba és Ázsiába. Az infláció is részben az energiaembargó következménye, amely a lakossági életszínvonalat is érzékenyen érintette. Az EU három évnyi szankciós politikája Oroszország számára 450 milliárd dollár bevételkiesést eredményezett, de az uniós gazdaság sokkal nagyobb haszontól esett el. 

A Crea jelentése szerint csak 2024-ben az EU 21,9 milliárd eurót költött orosz fosszilis energiahordozókra, szemben az Ukrajnának nyújtott 18,7 milliárd eurós támogatással – tehát 17 százalékkal többet.

Egy másik becslés szerint az EU eddig több mint 1,0–1,2 billió euró veszteséget szenvedett el az energiafüggőség feladásával és kereskedelmi kapcsolatok megszakításával. A szakértők szerint az uniós gazdaság növekedését a szankciók 0,5–1,5 százalékkal csökkentették a háborús években. Inflációs hatás: A 2022–2023-as időszakban az európai földgáz ára ötszörösére, az áramé kétszeresére emelkedett, súlyos nyomást helyezve a háztartásokra és az iparra. Németországban az energiapolitikai sokk révén 2023-ig 32,6 százalékkal esett vissza a gázimport, míg az energiaárak 35 százalékkal nőttek.

A Financial Times cikke szerint a nyugati cégek 3,5 milliárd dollár adóbevételt fizettek be az orosz költségvetésbe az oroszországi tevékenységük és az abból eredő nyereségük után csak 2023-ban. Az amerikaiak a legnagyobbak 1,2 milliárd dollárral, mint a Philip Morris, Pepsi, Procter&Gamble, 693 millióval a németek követik őket, majd 579 millióval az osztrákok.

Összegzésül az uniós szankciós politika kétségtelenül nyomást helyezett Moszkvára de végső soron Európa a saját gazdaságát áldozta fel, miközben Oroszország sikerrel alkalmazkodott és új szereplőkkel pótolta az európai uniós piacot.

Három évvel a háború kezdete után egyre nyilvánvalóbb: a brüsszeli szankciós politika nem érte el célját. Moszkva nem kényszerült térdre, sőt sok tekintetben megerősödött.

Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: Sputnik/AFP/Alexey Nikolsky)