Összeomlott Keir Starmer kormányzása, lemondott a Munkáspárt vezetéséről + videó

Sir Keir Starmer brit miniszterelnök bejelentette lemondását a Munkáspárt éléről és a kormányfői pozícióból a párton belüli belső lázadás, a történelmi mélységbe zuhanó népszerűségi mutatók és a szakpolitikai kudarcok miatt. A párt most belső tisztújítás elé néz, ahol a legesélyesebb utódjelölt Andy Burnham, aki Manchester polgármestere volt eddig. A brit kormányfő utódja legkorábban július közepén, legkésőbb nyár végén veheti át a széket.

Fotó: ADRIAN DENNIS Forrás: AFP

A napokban már Donald Trump amerikai elnök is tudni vélte, hogy Keir Starmer lemond (Fotó: LUDOVIC MARIN / AFP)

Bár a Starmer elleni elégedetlenség hónapok óta parázslott a brit politikai életben, a végső lökés a szakad szélén a Makerfield választókerületben megtartott időközi választás volt. Josh Simons munkáspárti képviselő lemondása után a párt lehetőséget biztosított Andy Burnhamnek a parlamentbe való visszatérésre.

Burnham elsöprő győzelmet aratott, maga mögé utasítva a jobboldali Reform UK jelöltjét. Richard Tice, a Reform UK politikusa elismerte, hogy a választók egy része taktikai okokból szavazott Burnhamre, mert benne látták a garanciát Starmer elmozdítására. 

A brit miniszterelnök számára az utóbbi hetekben világossá vált, hogy elveszítette a párt feletti ellenőrzést, így nem maradt más választása, mint átadni a helyét. 

Andy Burnham a legesélyesebb utód Keir Starmer székében (Fotó: OLI SCARFF / AFP)

Rárúgta az ajtót a brit miniszterelnökre a valóság

Keir Starmert 2024-ben azzal az ígérettel választották meg elsöprő többséggel, hogy elhozza a stabilitást a Konzervatív Párt belső válságai után. Starmer, mint volt államügyész, egy fegyelmezett, pragmatikus politikus imázsát építette fel. Miután átvette a Munkáspárt vezetését, sikeresen alakította át a pártot a mérsékelt politikai centrum irányába, megszabadítva azt a radikális baloldali irányvonalaktól. A kormányzás valósága azonban gyorsan felőrölte ezt a bizalmat. A választók hamar szembesültek azzal, hogy Starmer pragmatizmusa mögött politikai vizióhiány és állandó stratégiai irányváltások húzódnak meg.

Szinte az összes korábbi fontos ígéretét – a felsőoktatási tandíjak eltörlésétől kezdve a nagyszabású zöld beruházási programok finanszírozásáig – visszavonta vagy jelentősen módosította. A lakosság nem a stabilitást látta, hanem egy olyan vezetőt, aki képtelen strukturális megoldásokat adni a britek mindennapi megélhetési válságára.

Az elégedetlenséget tetézték a személyes politikai viták is: a nagyköveti kinevezések körüli konfliktusok és az elitista kormányzási stílus miatt Starmer személyes népszerűségi indexe rekordmélységbe zuhant. 

Nem segített Keir Starmer népszerűségén az sem, hogy készségesen odaadott mindent Volodimir Zelenszkijnek az orosz-ukrán háborúban (Fotó: HANDOUT / UKRAINIAN PRESIDENTIAL PRESS SER)

A puskaporos hordó: bevándorlás és energiaválság

Az Egyesült Királyságot jelenleg két olyan rendkívül megosztó téma uralja, amelyeken a munkáspárti kormányzat elhasalt: a bevándorlás és az energiapolitika. Nem véletlen, hogy még Donald Trump amerikai elnök is ezen a két területen bírálta Starmert a közösségi médiában megjelentetett posztjában.

• Migrációs krízis: Az illegális migráció kezelése terén a kormány képtelen volt működőképes, szigorú alternatívát felmutatni a korábbi konzervatív intézkedések leállítása után. A La Manche-csatornán érkező csónakok száma nem csökkent, miközben a közszolgáltatások, különösen a brit egészségügyi ellátórendszer és a lakhatási piac túlterheltsége miatti társadalmi elégedetlenség egyenesen a kormányt vette célba.
• Energiapolitikai csőd: A kormány elkötelezettsége a gyorsított zöldátállás mellett súlyos gazdasági vitákat váltott ki. Az északi-tengeri olaj- és gázkitermelés korlátozása, valamint az új fúrási engedélyek visszatartása nem az energiafüggetlenséget hozta el, hanem az egekbe szökő lakossági energiaszámlákhoz és a hazai ipar versenyképességének romlásához vezetett, ami felerősítette a választói elégedetlenséget.

Országszerte egyre nagyobb tüntetéseket szerveztek az emberek, mert elegük van a migrációs válságból (Fotó: BENJAMIN CREMEL / AFP)

A brit utódlás: ki követheti Starmert?

A Munkáspárt most egy belső tisztújítási folyamat elé néz, ahol alapvetően két politikai irányvonal csap össze: a burnhami populáris centrum és a hagyományos munkáspárti vezetés. Andy Burnham a legesélyesebb utódjelölt. Manchester polgármestereként országos ismertséget szerzett azzal, hogy képes volt megszólítani a vidék és az északi iparvárosok lakóit, akiket a londoni politikai elit gyakran figyelmen kívül hagyott. Burnham győzelmi beszédében hangsúlyozta, hogy ez a Munkáspárt utolsó esélye a változásra, és ha nem hallják meg a választók szavát, a párt elveszítheti történelmi bázisát. 

Andy Burnham's speech after winning the election#WashingtonEye pic.twitter.com/fGcESWWQbD

— Washington Eye (@washington_EY) June 19, 2026

Angela Rayner is pályázik a posztra. A miniszterelnök-helyettes, aki markáns munkásosztálybeli hátterével és közvetlen kommunikációs stílusával mindig is népszerű volt a szakszervezetek és a párt bázisa körében, szintén kulcsszereplővé válhat az átmeneti időszakban. Yvette Cooper is versenybe szállna. A tapasztalt belügyminiszter, aki a higgtabb, mérsékeltebb politikai vonalat képviseli, és a belső információk szerint szintén a változást sürgetők között volt a hétvégén, komoly jelöltként léphet fel a kormányzati stabilitás helyreállítása érdekében. Wes Streeting, aki a múlt hónapban mondott le egészségügyi miniszteri posztjáról , miközben Starmert próbálták a lemondásra kényszeríteni, a múlt héten azt nyilatkozta, hogy bármilyen választáson indulna, és ehhez 81 képviselő támogatásával rendelkezik – számolt be róla a The Guardian brit lap.

Felemelkedhet a Reform UK?

A brit politikai elit válsága óriási lehetőséget teremthet a Reform UK pártnak. Kérdéses azonban, hogy képesek-e tartósan áttörni a hagyományos kétpártrendszert. A brit választók jelentős része teljesen kiábrándult mind a Konzervatív Pártból, mind a Munkáspártból.

A Reform UK kíméletlenül aknázza ki a bevándorlásellenes hangulatot, valamint a klímavédelmi célok elleni gazdasági érveket. Ha a Munkáspárt új vezetése sem tud azonnali, látványos eredményeket felmutatni a határok védelmében és a megélhetési költségek csökkentésében, a Reform UK tömegesen szippanthatja el a csalódott szavazókat, különösen az egykori északi ipari körzetekben.

A brit többségi választási rendszer ugyanakkor rendkívül kedvezőtlen a harmadik pártokkal szemben. Ahhoz, hogy egy politikai erő parlamenti mandátumot szerezzen, nem elegendő az országos szinten magas támogatottság. Egy adott választókerületben kell a legtöbb szavazatot megszereznie. Ezt bizonyította a makerfieldi időközi választás is: bár a Reform UK erős pozícióból indult, Andy Burnham integráló személyisége és a választók taktikai átszavazása teljesen blokkolta a jobboldali áttörést. A Reform UK így addig maradhat komoly politikai nyomásgyakorló erő, amíg a Munkáspárt nem konszolidálja saját sorait egy határozottabb vezető alatt.