Amikor a füstből villámok csapnak a földbe: így alakulnak ki a félelmetes tűzfelhők az erdőtüzeknél + videó

A klímaváltozás hatására az erdőtüzek globálisan szintet léptek. Már nem csupán a száraz növényzetet emésztik fel a földfelszínen, hanem képesek közvetlen és drasztikus módon beavatkozni a felettük lévő légkör működésébe is. Amikor egy tűzvész elér egy bizonyos kritikus méretet és intenzitást, szó szerint megalkotja a saját, független időjárási rendszerét. Ennek a félelmetes atmoszférikus jelenségnek a csúcsát a pyrocumulus és a még veszélyesebb pyrocumulonimbus felhők jelentik – olyan füstszülte viharfelhők, amelyek villámokat, orkánerejű szeleket, sőt, akár tűztornádókat is szabadjára engedhetnek.

Ritka jelenségek a tűzfelhők Európában Fotó: JOSH EDELSON Forrás: AFP

A pyrocumulus felhők rendkívül veszélyesek (Fotó: DAVID MCNEW / GETTY IMAGES NORTH AMERICA)

A rettegett tűzviharok és a tűztornádók

A pyrocumulus felhők kialakulása közvetlenül összekapcsolódik a tűzviharok és a tűztornádók mechanizmusával. Amikor a felhő alatti feláramlás eléri a kritikus sebességet, a felemelkedő forró levegő helyére a talajszinten hatalmas erővel áramlik be a környező hideg levegő. Ez egy horizontális, viharos erejű szelet eredményez, amely minden irányból a tűz középpontja felé fúj. Ez a szél oxigénnel táplálja a lángokat, mintha egy gigantikus kohó fújtatója lenne.

Ha ez a beáramló szél találkozik a domborzati viszonyok (például völgyek, hegygerincek) által keltett örvényléssel, a feláramló forró levegőoszlop forogni kezd. Így jön létre a tűztornádó. Ezek a forgószelek nem valódi meteorológiai tornádók, de pusztításuk megdöbbentő: 

a magjukban a hőmérséklet elérheti az ezer Celsius-fokot, a szélsebesség pedig meghaladhatja a 200 km/órát. 

Képesek gyökerestül kitépni a fákat, és a lángoló ágakat, parazsakat a magasba repítve hatalmas távolságokra repíteni, teljesen esélytelenné téve a hagyományos tűzoltási taktikákat.

Miért tehetetlen az ember?

Amikor egy erdőtűz eléri a pyrocumulus és a tűzvihar fázisát, a katasztrófavédelem stratégiája radikálisan megváltozik: a közvetlen oltásról át kell térni a menekítésre és a védekezésre. Az Európai Erdőtűz-információs Rendszer (EFFIS) elemzései szerint a pyrocumulus felhők alatt kialakuló atmoszférikus viszonyok a következő okok miatt bénítják meg az emberi beavatkozást:

• A fentről lecsapó légáramlatok és a kiszámíthatatlan széllökések miatt a tűzoltó repülőgépek és helikopterek fizikailag képtelenek megközelíteni a területet, mert a turbulencia lezuhanással fenyegeti őket.
• A tűzvihar saját szele felülírja az általános időjárási előrejelzéseket. A tűz nem arra halad, amerre a meteorológiai szél fújja, hanem amerre a saját belső szívóhatása diktálja.
• A tűzvihar centrumában az energiafelszabadulás akkora, hogy a járművek és a védőfelszerelések egyszerűen megolvadnak, így a földi egységeknek több kilométeres biztonsági távolságba kell visszahúzódniuk.

Klímakutatók szerint ma már be kell ismernünk, hogy az erdőtüzek többé nem izolált környezeti problémák, hanem a globális felmelegedés által felerősített jelenségek, amelyek megfékezéséhez a jövőben teljesen új tudományos megközelítésre és nemzetközi összefogásra lesz szükség.