Róka nem képviselheti a csirkét, azaz szlovák a magyart

Sajnos a szlovák politikai elit jelentős része még mindig egynemzetű államot vizionál. Sokan még mindig ellenségképként jelenítik meg a magyarokat, ami néha jól is jön nekik, mert el tudnak ezzel más, komolyabb ügyeket kendőzni — mondja interjúnkban Őry Péter, a nemrég megalakult Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás első elnöke. Csallóközcsütörtök polgármesterét arról is kérdeztük, miért mondott le felvidéki nemzettársaink pártja, a Magyar Szövetség alelnöki tisztéről, és miben látja a szlovákiai magyar politika általa is elkerülhetetlennek tartott megújulásának kulcsát.

Fotó: Kurucz Árpád

– Melyek lehetnek ezek?

– Nézetem szerint az önálló parlamenti bejutáshoz a teljes közösséget meg kell szólítani, össze kell fogni. Új arcokra, szakmai alapokra helyezett politikai megújulásra van szükség. Ennek előszobája lehetett volna az októberi megyei választásokon való megméretés, csak sajnos a párt strukturális felépítése azt eredményezte, hogy a járási szerveken keresztül a meghatározó helyeken újraválasztották magukat a jelöltek, ami sem a pluralizmust, sem a megújulást nem jelzi a választónak. Innen pedig aggályos, hogy a 2022-es megyei választási eredmény közelébe lehet-e most juttatni a pártot. Arról nem is szólva, hogy az utolsó esély kínálkozna most a magyar választók felrázására, mert nélkülük szinte lehetetlen megugrani a parlamenti öt százalékot. Mivel az általam vállalt lépések nem valósultak meg, úgy döntöttem, hogy kilépek ebből a körből, de a társadalmi tevékenységemet folytatni fogom. Döntésem nem hirtelen jött, az előző egy évben jeleztem már az országos elnöknek, hogy amennyiben a folyamatok más irányt vesznek, én nem tudom vállalni a további munkát a párt országos testületeiben.

– Ha a megújulás megvalósul, lehetséges lesz-e újra a magyarok kormányzati szerepvállalása is? Egyáltalán, szükségesnek tartja-e ezt a magyarok érdekérvényesítése szempontjából? Vagy úgy véli, szlovák pártok is láthatnak el ugyanúgy magyar, mint szlovák érdekképviseletet?

– Nem szükségesnek, hanem elengedhetetlennek tartom. Nézetem szerint először a parlamentet kellene elérni, de ehhez ki kell lépni abból, hogy a politikai képviselet jelentős részének a megyei szint az elérhető „üvegplafon”. Egyszerűen nem is érzik, hogy az ország és a közösség sorskérdéseire a válaszokat, megoldásokat a pozsonyi parlamenten keresztül lehet elérni. A községek tengerszint feletti magasság szerinti finanszírozása miatt hét éve küzdök, mert ez a déli régiókat sújtja, ahol mi élünk. A most zajló oktatási reform is egy durva átverés a jelenlegi kormánytól. A kollektív bűnösség elve szerinti vagyonelkobzások megállítására is szükség van, mert az bizony 1990-től rendszerszinten zajlik. Ezek mind-mind olyan témák, amelyeket kizárólag a parlamenten keresztül lehet orvosolni. A gazdasági beruházások és fejlesztések kérdéséről már nem is szólva. A szlovák párton keresztül való képviseletünkhöz picit viccelődve kérdezném: a róka talán tudja a csirke érdekeit képviselni? Merőben más ugyanis a szlovák pártok érdeke, mint a magyar párté. Nyilván nem általánosíthatok, de tisztán kell látni, hogy sajnos a szlovák politikai elit jelentős része még mindig egynemzetű államot vizionál, ebből fakadóan pedig a számbeli kisebbségek ügyei iránti affinitás a háttérbe szorul. Nem érdekük a kisebbségi lét fejlesztése. Sokan még mindig ellenségképként jelenítik meg a magyarokat, ami néha jól is jön nekik, mert el tudnak ezzel más, komolyabb ügyeket kendőzni. Lásd a Benes-dekrétumok ügyét, ahol a kollektív megbélyegzést nem elutasította a szlovák kormánykoalíció, hanem büntetőjogi kategóriává tette az ellene való felszólalást. Nyomásgyakorlás zajlott a részükről. Összességében rendszerszintű megoldásokat és változtatásokat kizárólag az önálló magyar képviselet hozhat, amely kormányalakításkor a parlamenti mérleg nyelve lehet. 

– Hogyan érintették a közösségüket az idei magyarországi politikai változások? Inkább optimista vagy pesszimista e változások tükrében? 

– Az egyik legérdekesebb dolog, hogy éppen a mi közösségünkben jelent meg a legkevésbé az anyaországi választási kampány. Ennek több oka van. A legfontosabb, hogy sem (magyar) állampolgársági, sem szavazati joguk nincs a felvidéki magyaroknak. Azt is tapasztalom viszont, hogy ennek ellenére mindkét tábornak voltak és vannak támogatói a közösségünkben. A hangsúlyt viszont nem is erre helyezném, hanem inkább arra, hogy olyan kölcsönös párbeszéden alapuló politikát kellene folytatni a határon túli és anyaországi politikának, amely a nemzet megmaradását szorgalmazza. A külhoni és anyaországi magyarok viszonylatában nem az egymásnak feszülés, hanem az együvé tartozás a legfontosabb kérdés. Minden lépést ebbe az irányba kell terelniük a politikai szereplőknek! Ha szabad egy észrevételt tennem, számtalanszor hallottam a közbeszédben, hogy a külhoni magyarok nem segítik az anyaországot. Ez teljesen téves nézet és kommunikáció. A gazdasági, kulturális és oktatási kérdések mindig számtalan szállal kötik össze az Kárpát-medence magyarságát. Egyszer jó lenne statisztikát látni arról, hogy hány ezer határon túli fiatal marad az egyetem után Magyarországon, hogy mennyien költöztek oda, vagy mondjuk a szomszédos országokban – azaz nálunk – elvégzett tanulmányaik mennyibe kerültek, mert ezek végül mind-mind az anyaországot gazdagítják. A minap hallottam, hogy a szlovákiai magyar középiskolások negyven százaléka az anyaországban szeretne továbbtanulni. Mennyien maradnak majd ott? – ez a nagy kérdés. Szóval nem pesszimizmusról vagy optimizmusról van szó a részemről, hanem annak a kérdéséről, lehet-e olyan állapotokat teremteni, amikor nem ellenségként jelenítjük meg egymást? 

– Miben látja a felvidéki magyarok asszimilációja visszaszorításának a kulcsát? Aggasztónak tartja-e az ezzel kapcsolatos statisztikákat? A 2021-es népszámlálás szerint Szlovákiában a magukat kizárólag vagy elsősorban magyar nemzetiségűnek vallók száma tíz év leforgása alatt 36 ezer fővel, 422 ezerre csökkent. 

– Hadd idézzem a tavaly decemberben elhunyt Erdélyi Géza püspök úr egyik gondolatát, amelyet egykoron Losoncon mondott el nekem. A kisebbségi lét megoldásának két alapkérdése a szaporulat és az akarat. Az egyik legfőbb társadalmi gondunk az alacsony születési ráta. Lehet elmélkedni az asszimilációs folyamatokon, de ha három magyar gyerek van csak az iskola első osztályában, a szomszédos faluban meg mondjuk öt, akkor bizony leginkább az egyéni és az ebből fakadó társadalmi reprodukciós képesség hiányát lehet fő gondnak tekinteni. Ez egyébként összeurópai, a szlovákságot is érintő kérdés. Ez gyűrűzik utána be a gazdasági és szociális szférába is. Szlovákiában a vendégmunkások aránya meghaladta mindeközben a hét százalékot. Az elöregedő, gyermeket nem vállaló magyar közösség mellett a többségi szlovákokat is terheli ez. Divatossá kellene tenni a sokgyermekes társadalmat, mert amíg ez nem valósul meg, addig fogyni fogunk, magyarok és más európai népek egyaránt.

„Kossuth is tudott szlovákul. Írasd a gyereked szlovák iskolába!” Asszimilációra buzdító 2023-as plakát Révkomáromból. Forrás: Facebook 

ŐRY PÉTER 1972-ben született a Pozsony melletti Csallóközcsütörtökön, amelynek 2006 óta a polgármestere. A felvidéki magyar közélet ismert alakja, nyelvhasználati aktivista. A Nagyszombati Egyetemen tanult. 2026-ban lemondott a Magyar Szövetség alelnöki tisztéről. Jelenleg a Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás elnöke. Magát így határozta meg: „csallóközi magyar, akinek fontos a közössége, a szülőföldje, olyan ember, aki érez, szurkol, aggódik és tanulva a saját hibáiból igyekszik a világot jobbá tenni”.

Borítókép: Őry Péter felvidéki magyar politikus (Fotó: Kurucz Árpád)