Washington tüsszent, Európa tüdőgyulladást kap – így lesz a kontinens problémája a kiürült amerikai raktár

Amikor az amerikai védelmi hadiipar és a Pentagon stratégiai készleteinek kimerüléséről hallunk híreket, hajlamosak vagyunk azt tengerentúli, belpolitikai vagy pusztán washingtoni költségvetési problémaként kezelni. Elvégre a világ legmodernebb és legdrágább hadseregéről van szó. A valóságban azonban Donald Trump elnöksége alatt a megcsappant amerikai fegyverkészletek nem az Egyesült Államok számára jelentik a legnagyobb és legközvetlenebb egzisztenciális fenyegetést, hanem nekünk, európaiaknak.

Fotó: MICHAEL KAPPELER Forrás: dpa-Pool

Fotó: MAREK ANTONI IWANCZUK / NurPhoto

A jóléti államok vége, kényszerű fegyverkezés

Az amerikai fegyverhiány közvetlen gazdasági csapást mér az európai adófizetőkre és a nemzeti költségvetésekre. Az elmúlt évtizedekben az európai kormányok megtehették, hogy a GDP-jük jelentős részét az egészségügyre, az oktatásra, a szociális háló fenntartására és a zöld átállásra fordítsák, mivel a védelmi kiadásokat alacsonyan tartották. Ez a korszak végleg lezárult.

Mivel az USA már nem tudja és nem is akarja ingyen vagy korlátlanul biztosítani a katonai hátteret, Európának rohamtempóban kell saját forrásból fegyverkeznie. A korábbi két százalékos NATO-elvárás mára elavulttá vált. A realitás az, hogy a kelet-európai és a kulcsfontosságú nyugat-európai államoknak a GDP-jük három-négy százalékát kell hadiipari beszerzésekre fordítaniuk.

Ezt a pénzt márpedig valahonnan el kell vonni. A költségvetési hiányok növekedése, a jóléti kiadások megvágása és az infrastruktúra-fejlesztések elhalasztása mind közvetlen következményei annak, hogy Amerika fegyverraktárai kiürültek.

Európa képtelen gyorsan reagálni

A legrosszabb forgatókönyv az, hogy még ha az európai országok elő is teremtik a szükséges csillagászati összegeket, a pénzért nem tudnak azonnal biztonságot vásárolni. Az európai hadiipar végzetesen fragmentált és bürokratikus. Miközben az Egyesült Államokban néhány óriásvállalat (mint a Lockheed Martin vagy a Raytheon) szabványosított, tömeggyártásra alkalmas rendszereket állít elő,

addig Európában szinte minden nagyobb tagállam saját tankot, saját vadászgépet és saját kaliberű tiszti felszerelést akar gyártani a hazai ipar védelmében.

Nagyon nehéz összehangolni az európai fegyveres erők munkáját (Fotó: VINCENT JANNINK / ANP MAG)

A gyártósorok felpörgetése, a gyárak engedélyeztetése és a szükséges nyersanyagok beszerzése éveket vesz igénybe. Európa tehát egy átmeneti, rendkívül veszélyes biztonsági vákuumba kerül: az amerikai fegyverek már elfogytak vagy nem elérhetőek, az európai alternatívák pedig még csak a tervezőasztalon vagy a lassan épülő gyárak fázisában vannak. Erről beszélt lapunknak Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő is, aki rámutatott, hogy Európa másik gyengesége éppen a sokszínűségében mutatkozik meg.

Minden országnak más-más fegyverzete van, így az átcsoportosítások és az eszközök javítása, karbantartása sem megoldható központilag. Egy esetleges háborúban pedig rendkívül nehéz összehangolni különböző fegyvereket.

A szakértő szerint Donald Trump fegyverkészleteinek megcsappanása egy brutális, de talán elkerülhetetlen ébresztő Európa számára. Rámutatott arra, hogy a kontinens biztonsága nem alapulhat egy olyan külső szövetséges jóindulatán és raktárkészletein, amelynek globális érdekei egyre inkább távolodnak az európai hadszíntértől.

Európa számára tehát a tét a saját szuverenitásának megőrzése. Ha a kontinens nem képes felülkerekedni a belső bürokratikus megosztottságán, és nem tud azonnal önálló, tömeggyártásra képes hadiipari bázist kiépíteni, akkor az amerikai arzenál kiürülése nemcsak egy távoli gazdasági statisztika marad, hanem a modern európai történelem legnagyobb biztonságpolitikai katasztrófájává válhat.