„A német sajtó a magyar ellenzék szekerét tolja”

„Diktátum: nyugati újságírók és a magyar ellenzékhez való távolságtartásuk hiánya” – valódi kuriózum németül olvasni ezt egy újság címlapján. A Budapester Zeitung márpedig egész lapszámot szentelt a kérdésnek, amely 2010 óta uralja az egymást követő Orbán-kormányok és a német nyelvű sajtó viszonyát. Jan Mainka kiadó-főszerkesztő lapunknak elmondta: otthoni kollégáit baloldali meggyőződésük vezérli, amely erősebb a tények tiszteleténél.

„Orbán Viktor miniszterelnök uszít a melegek, a leszbikusok és mások ellen, akik nem követik buzgón a konzervatív családeszményt” – írta riportjában a Der Spiegel német hírmagazin. „A náci párhuzamok gyakoribbá váltak Budapesten az elmúlt hetekben… Az Orbán-kormány udvarol az antiszemitáknak, és antiszemita retorikát alkalmaz” – tromfolt a német közszolgálati Deutsche Welle. Több mint tíz éve folyamatosan negatív az egymást követő Orbán-kormányok visszhangja a fősodrú német nyelvű médiában, legyen szó Németországról vagy Ausztriáról. Ez ellen a berlini és a bécsi magyar nagykövetek is több alkalommal szót emeltek a helyi médiailletékeseknél a lapunk birtokába került levelezések szerint. Több ezért egyszerű kivételnél a német nyelvterületen a hazánkban élő németek lapja, a Budapester Zeitung legfrissebb száma, amelynek címlapsztorija „Diktátum: nyugati újságírók és a magyar ellenzékhez való távolságtartásuk hiánya”.

A legfrissebb példák, amelyeket megemlít a lap, az Arte francia–német kulturális csatorna Hello, diktátor úr! című „dokumentumfilmje”, amely huszonkét Orbán-ellenes nyilatkozó mellett a másik oldalról csak Kovács Zoltán államtitkárt szólaltatta meg, illetve Skrabski Fruzsina családpárti aktivista esete a Süddeutsche Zeitunggal. Elmondása szerint korrekt interjút készített vele a vezető liberális lap, ám a megjelent szöveg már lejárató riport lett.

– Hiányzik Németországban a tényekről tudósító klasszikus újságírás: az ő megközelítésük az álláspontjukat is kifejező Haltungsjournalismus, és egyfajta tanítómesterként próbálnak fellépni az olvasók felé. Ez agitációs és propagandamunka, amelyhez csak hozzáigazítják a tényeket. Általánosságban is így van ez, nem csak Magyarországra vonatkozik – mondja a Magyar Nemzetnek Jan Mainka, több mint harminc éve Magyarországon élő német újságíró, a Budapester Zeitung kiadója és főszerkesztője, aki Szakmaiatlan szimbiózis címmel írt vezércikkében bírálta, hogy otthoni kollégái a magyarországi ellenzékhez húznak.

– A felmérések szerint a német újságírók abszolút többsége baloldali vagy zöld beállítottságú. Feladatuknak tekintik, hogy a magyarországi tudósításokon keresztül hozzájáruljanak az Orbán-kormány megbuktatásához, az ellenzék és az ellenzékhez húzó civil szervezetek megsegítéséhez. Szerintük ez egy gonosz kormány, amelytől meg kell szabadulni.

Nagy problémájuk ugyanakkor, hogy a magyar migrációs politika vagy családpolitika Németországban is népszerű lenne. Ezért inkább úgy fordítják a szót, hogy a magyar vezetés homofób vagy kirekesztő, antiszemita. Rendre ugyanazok a módszerek és manipulatív jelzők köszönnek vissza, amelyeket aztán egyre-másra ismételgetnek. Ha Orbán Viktorról van szó, kötelezően hozzáteszik: vitatott, populista, nacionalista vagy ilyesmi. Ugyanez a finom manipuláció az illusztrációknál is jelen van: mindig próbálnak minél előnytelenebb fotót használni a magyar miniszterelnökről. Miközben pedig alig érdekli őket, pontosan mit mond a kormányoldal, minden szűrő nélkül készpénznek vesznek mindent, ami az ellenzéktől jön – mondja Mainka, aki szerint mindez belső meggyőződésből fakad, nem külső nyomás eredménye.

– Engem már tíz éve nem kérdeznek, mert nem illek bele a Magyarország-képükbe. Tőlem nem kapnak olyan idézeteket, amelyeknek hasznát vennék. Én több mint harminc éve két világ között élek, így nap mint nap össze tudom hasonlítani egyiket a másikkal

– teszi hozzá.

Jan Mainka

– Nemigen kaptunk negatív visszajelzéseket, és talán azért nem, mert szakmai, nem pedig politikai alapon bíráltuk a német kollégákat. A Twitteren persze egy, német állami támogatást élvező német kolléga rám támadt, hogy mennyi állami pénzt kaptam ezért a magyar kormánytól? Úgy látszik, megszólítva érezte magát. Van rá oka… Válaszoltam neki, hogy egy fillért sem, különben most nem kényszerültünk volna rá, hogy hetiről kéthetire ritkítsuk a magazinunk megjelenését – mondta a főszerkesztő.