Kifejezetten a muszlimok szavazataira vadászik a svédországi Nuance Párt (Partiet Nyans), hogy a 2022-es választások során elérje a négyszázalékos arányt és bejuthasson a parlamentbe. Mikail Yüksel, a párt elnöke elmondta, céljuk a nyugati muszlimok támogatása és az egyre növekvő iszlamofóbia elleni harc.
– A célunk megakadályozni, hogy Svédország Franciaországgá váljon
– jelentette ki Yüksel a nyugat-európai államban egyre növekvő iszlamofób támadásokra utalva.
Európa-szerte sorra alakultak a muszlim vezetésű politikai pártok az elmúlt évtizedekben, azonban a hangzatos ígéretek és a nagy ambíciók ellenére hamar érdektelenségbe fulladtak. Lapunknak Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet és az Avicenna Közel-Kelet-kutatások Intézetének munkatársa nyilatkozott az európai muszlim pártok sikertelenségeiről. A kutató szerint két fő oka van annak, hogy a szervezetek többnyire kudarcot vallanak.
– Pusztán a közös vallás nem elegendő a mobilizációjukra
– szögezte le a kutató, hangsúlyozva, az európai muszlimok mind etnikai, mind vallási szempontból sokszínűek, valamint az integráció különböző szintjein állnak, ami szintén hátráltatja egy politikai közösség létrejöttét.
Sayfo Omar továbbá úgy véli, a vezető politikai pártok mára Európa-szerte felismerték a bevándorlók és a muszlimok szavazatainak súlyát, egy nagyobb múltú párt pedig többet tud kínálni gazdasági és szociális téren is, mint egy frissen alapított szervezet. 2017-ben összesen tizenegy olyan politikai párt volt Európa-szerte (Franciaországban, Ausztriában, Hollandiában, Spanyolországban, Svédországban és Németországban), melyeket muszlimok alapítottak vagy tagjainak többsége muszlimnak vallja magát.
– A muszlim pártok százalékban mérhető eredményt általában csak azokban a mikrokörzetekben képesek elérni, ahol egy-egy jelölt társadalmilag jól be van ágyazva
– mutatott rá a kutató arra, hogy az egyes pártok támogatóinak köre a muszlim lakosság csupán egy részét fedi le.
Az elmúlt években számtalan muszlim vezetésű párt indult a helyi választásokon, azonban sikereket nem igazán tudtak elérni. Sayfo Omar példaként a 2012-ben alakult Francia Muszlimok Demokratikus Uniója (UDMF) pártot említette meg, mely a 2020-as helyhatósági választásokon csak egyetlen helyen tudott három százaléknál több szavazatot összegyűjteni, holott a szervezet kizárólag muszlimok lakta városrészekben indult. A belgiumi Iszlám Párt szintén hasonló sorsra jutott még 2018-ban: a helyhatósági választásokon az 1,2 milliós Brüsszelben mindössze 1820 szavazatot kapott, még a 25–40 százalékban muszlimok lakta Molenbeek negyedben is csupán 1,8 százalékot sikerült szereznie. Mindezek mellett egy sikertörténet is megemlíthető 2015-ből, mely a hollandiai, önmagát „bevándorlópártként” definiáló DENK nevű tömörüléshez kötődik. A 2017-es választásokon a baloldali programmal induló párt 216 ezer szavazattal az összes voks 2,1 százalékát érte el, mellyel három helyet sikerült szereznie a holland törvényhozásban.
– Ehhez azonban két dolog kellett: a bevándorlókat hagyományosan megszólító Munkáspárt összeomlása és a török kormány támogatása
– fűzte hozzá Sayfo Omar.
