– A képesítése szerint Ön filológus, tudományok doktora, professzor. Oktatott Törökországban, igazgatóhelyettes volt az azerbajdzsáni Tudományos Akadémia Szépirodalom Intézetében. Majd hirtelen bekerült a politikába, és 1996-ban képviselő lett. Hogy történt ez?
– Ennek megvolt az előzménye, és én is, ahogy sok kortársam 1990-ben kerültünk a politikába, amikor fokozatosan szétesett a Szovjetunió, és új lehetőségek nyíltak meg a nemzeti önkifejezéshez. Az én nemzedékem ekkor vonódott bele a politikába.
– Aztán néhány évvel később, 1999-ben már külügyminiszternek nevezték ki.
– Ez az időszak egy fordulópont volt a történelmünkben. Amikor az akkori elnök Heydar Aliyev meghívott erre a pozícióra, ez egy egészen új feladatkör volt számomra. Azt gondoltam, hogy egész életemben a tudománnyal fogok foglalkozni, de hirtelen fejest kellett ugrani a politikába.

– Hogyha megkérdezzük az utca emberét Azerbajdzsán és Magyarország kapcsolatáról, akkor a legtöbbjüknek valószínűleg Ramil Szafarov ügye jut eszébe [azeri katonatiszt, aki Magyarországon egy NATO által szervezett angol nyelvtanfolyamon vett részt, és aki 2004-ben egy baltával álmában megölte a szomszéd szobában lakó örmény katonatiszt társát. Magyarországon életfogytiglani börtönre ítélték, majd 2012-ben kiadták Bakunak, ahol felmentették a vádak alól, és ünnepelt hősként fogadták – szerk.]. Ön ekkor még külügyminiszter volt. Majd amikor Magyarország kiadta 2012-ben Szafarovot, akkor Ön már budapesti nagykövet volt, tehát kapcsolata volt mindkét dátummal. Milyen hatással volt ez az ügy az azeri–magyar kapcsolatokra?
– Amikor ez a szomorú esemény megtörtént, az elsők között értesültem róla. Azt gondolom, hogy országaink kapcsolatára ilyen tragikus események nem lehetnek nagy befolyásoló hatással. Nem az történt, hogy az azerbajdzsáni állam Magyarországra küldött volna egy szabotőrt, hogy végrehajtsa ezt a leszámolást. Ez az ő saját tette volt. Majdnem kilenc évet ült börtönben érte, majd a magyar kormánynak köszönhetően deportálták Azerbajdzsánba. Azt gondolom, hogy sem Magyarországon, sem Azerbajdzsánban nem tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget ennek az eseménynek, mert ez az egész egy ember őrült tettének volt betudható.