J. D. Vance az MCC-ben: Orbán Viktor jó munkát végez és a béke ügyét szolgálja

Az Egyesült Államok alelnöke kétnapos diplomáciai látogatásra érkezett Budapestre, hogy a sorsdöntő parlamenti választások előtt támogatásáról biztosítsa a magyar miniszterelnököt. J. D. Vance a látogatás záróakkordjaként a Mathias Corvinus Collegiumban osztotta meg gondolatait a jövő kihívásairól. Az amerikai alelnök szót ejtett a választási folyamatba való külföldi beavatkozásokról is, s újfent kiállt Orbán Viktor politikája mellett.

J. D. Vance amerikai alelnök (Fotó: Magyar Nemzet)

J. D. Vance a jövő kihívásairól beszélt Fotó: MCC

J. D. Vance a választási beavatkozásról és az ukrán fenyegetésekről

Az alelnök elsőként megjegyezte, hogy nem is volt tudomása arról, hogy Zelenszkij ilyet mondott volna. Azt mondta, ezt előző nap tudta meg, amikor Orbán Viktor említette neki, majd utánanézett, és alig akarta elhinni, de igaznak találta. 

Úgy fogalmazott, ez teljesen botrányos, és szerinte elfogadhatatlan, hogy egy külföldi kormány- vagy államfő egy szövetséges ország vezetőjét fenyegesse. 

Ezután arról beszélt, hogy sok szó esik a külföldi befolyásról a választások kapcsán, felidézve, hogy 2016-ban az amerikai médiában nagy botrányként kezelték, hogy az orosz kormány mintegy 500 ezer dollár értékben vásárolt Facebook-hirdetéseket a kampány idején. Nem szeretné, ha Oroszország beavatkozna az amerikai választásokba, ahogyan más országok esetében sem tartaná ezt elfogadhatónak.

Ugyanakkor érdekesnek tartja, hogy egyesek szerint az is külföldi befolyásnak számít, ha az Egyesült Államok alelnöke Magyarországra látogat, és azt mondja, hogy Orbán Viktor jó munkát végez és a béke ügyét szolgálja. 

Ezzel szemben szerinte nem tekintik külföldi befolyásnak azt, amikor az Európai Unió milliárd eurók visszatartásával fenyegeti Magyarországot a határvédelem miatt, vagy amikor Ukrajna leállít vezetékeket, ami a magyar emberek számára is nehézségeket okoz, és szerinte választási befolyásolási célt szolgál. Hozzátette, hogy ez – függetlenül attól, ki mit gondol Orbán Viktorról vagy egyes politikákról – alapvetően egy ország szuverenitása elleni támadás. Ő maga soha nem tett olyat, hogy az Egyesült Államok gazdasági vagy katonai erejét felhasználva Magyarországot azzal fenyegesse, hogy ha nem Orbán Viktorra szavaznak, akkor bizonyos támogatásokat nem kapnak meg, mert tiszteletben tartják a magyar embereket és szuverenitásukat.

Aggasztónak tartja, hogy számos külső szereplő – legyenek azok nemzetközi szervezetek, például a brüsszeli bürokraták vagy idegen kormányok – szerinte nyíltan nyomást gyakorolnak a magyarokra, és azt üzenik, hogy ha nem a kívánt módon szavaznak, akkor következményekkel kell számolniuk. 

Ezt követően arról beszélt, hogy látogatása egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor előző este – zárás után – megtekinthette a parlamentben őrzött koronát. Kiemelte, hogy ez az egyik legrégebbi, talán a legrégebbi fennmaradt korona a nyugati civilizációban, amely a parlament épületének középpontjában található. Úgy értelmezte ennek jelentését, hogy a szuverenitás a magyar népé, vagyis a hatalom a magyar embereknél van. 

Ahhoz, hogy ez valóban így legyen, a magyaroknak szerinte el kell utasítaniuk a külföldi befolyásolási kísérleteket, és szabadon kell megválasztaniuk vezetőiket, valamint el kell utasítaniuk a brüsszeli bürokraták nyomását.

Az alelnök ironikusnak tartja, hogy őt külföldi befolyásolással vádolják, miközben szerinte mindössze annyit mondanak, hogy Orbán Viktor jó munkát végez, és fontos partnere az amerikai kormánynak a béke ügyében.

Bár Európában vannak nála nagyobb gazdaságú és népesebb országok, mégis úgy látja, hogy sok európai politikai központ kevésbé járult hozzá az orosz–ukrán béke előmozdításához, mint Orbán Viktor. 

Személyesen is részt vett olyan megbeszéléseken, ahol a magyar miniszterelnök szerinte pontosan ismertette mind az ukrán, mind az orosz álláspontot, kiemelve, hogy a békéhez elengedhetetlen megérteni mindkét fél szempontjait. Úgy fogalmazott, nem árulás megérteni, honnan jönnek az oroszok és az ukránok, hanem ez a békés rendezés szükséges feltétele. Hangsúlyozta, hogy ez szerinte nem orosz befolyás, hanem a békére való törekvés.

Az Egyesült Államok könnyen gyakorolhatna gazdasági nyomást Magyarországra, hasonlóan az Európai Unióhoz, de ezt nem teszik, mert tiszteletben tartják partnereik demokratikus döntéseit. 

Szavai szerint ami az Európai Unióban és Brüsszelben történik, valamint egyes külföldi befolyásolási kísérletek botrányosak. Ezért is érkezett Magyarországra, és bár szokatlan, hogy egy amerikai alelnök a választások előtti héten látogat el egy országba, szerinte erre azért volt szükség, mert úgy látták, sok támadás éri Orbán Viktort a választási kampányban, és szerették volna megmutatni, hogy 

világszerte sokan vannak, akik szerint a magyar kormány jó munkát végez és fontos partnere a békének. 

A végső döntést úgyis a magyar emberek hozzák meg, mert a szuverenitás az övék.

Világszerte sokan vannak, akik szerint a magyar kormány jó munkát végez és fontos partnere a békének Fotó: MTI

J. D. Vance a nemzetközi konfliktusokról

Szalai Zoltán úgy fogalmazott, gyakran hallani, hogy veszélyes időkben élünk, utalva az iráni helyzetre, valamint a magyar határok közelében zajló orosz–ukrán konfliktusra. Úgy látja, a brüsszeli bürokraták és az európai elit nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy ne szülessen gyors béke, majd arról kérdezte az alelnököt, mi lehetett ennek a motivációja, és mennyi időbe telhet a béke elérése.

Az alelnök úgy fogalmazott, hogy bár nagyon szeretik Európát, valamint az európai népeket és kultúrákat, az Egyesült Államok sok szempontból az európai kontinens „leányországa”, mégis csalódottak voltak számos európai politikai vezetésben, mert szerinte nem mutattak kellő érdeklődést a konfliktus megoldása iránt.

Az elnök úgy véli, ez a legnehezebb háború, amit rendezni kell, miközben korábban azt gondolták, talán ez lesz a legegyszerűbb, de végül a legbonyolultabbnak bizonyult. Már tizennégy hónapja dolgoznak az ügyön, és folytatni is fogják az erőfeszítéseket, ugyanakkor szerinte jelentős előrelépést értek el.

Hangsúlyozta, hogy a folyamat elején még azt sem tudták elérni, hogy az oroszok és az ukránok írásban rögzítsék, mit szeretnének a konfliktus lezárásához, mostanra viszont már rendelkeznek ilyen dokumentumokkal mindkét féltől, és állítása szerint a felek álláspontjai idővel egyre közelebb kerültek egymáshoz. 

Természetesen még nem teljes az egyetértés, mert akkor már véget ért volna a háború, de több partnerük is segítséget nyújtott. Kiemelte, hogy Giorgia Meloni és Olaszország sokat segített, de szerinte

a legtöbb segítséget Orbán Viktor nyújtotta, mert ő ösztönözte őket arra, hogy valóban megértsék mind az ukrán, mind az orosz álláspontot.

Ennek köszönhetően történt előrelépés, bár a végső megállapodás még nem született meg, ugyanakkor alapvetően optimista, mert szerinte a háború elvesztette az értelmét. Jelenleg már csak néhány négyzetkilométernyi területről folyik vita, és szerinte fel kell tenni a kérdést, megéri-e ezért további százezrek életét feláldozni, illetve hónapokon vagy éveken át fenntartani a magas energiaárakat és a gazdasági károkat.

Szerinte a válasz egyértelműen nem, ugyanakkor a békéhez két fél szükséges, így bár Orbán Viktor és Donald Trump továbbra is a rendezésen dolgoznak, végső soron az oroszoknak és az ukránoknak kell élniük a lehetőséggel.

Szalai Zoltán ezt követően Európa helyzetéről érdeklődött, utalva az Európai Unió gazdasági növekedésére, versenyképességére és az energiaárakra, valamint arra volt kíváncsi, milyen jövőt lát az alelnök. J. D. Vance úgy fogalmazott, ez nagyon szomorú, mert – ahogy az előző esti beszédében is említette – sok vita zajlik az európai sajtóban arról, hogy ő, Trump és Rubio vajon szeretik-e Európát vagy sem, és erre az a válasza, hogy egyértelműen szeretik. Hozzátette, Európa fontos kereskedelmi partner, de még inkább kulturális rokona az Egyesült Államoknak, hiszen az ország alapját adó eszmék Európából származnak, és nagyra értékelik az embereket, a kultúrát és mindazt, amit a kontinens képvisel.

Ugyanakkor azt mondta, komoly nézetkülönbségeik vannak az európai politikai vezetéssel. Azt a kérdést tette fel, hogy miközben Európa Oroszországot tartja a legnagyobb biztonsági fenyegetésnek, miért tette magát mégis kiszolgáltatottá megbízhatatlan energiaforrásoknak. 

Ha valóban ez a legnagyobb fenyegetés, akkor az európai országoknak mindent meg kellene tenniük az energiafüggetlenség és a gazdasági erő növeléséért, ahogyan szerinte az Egyesült Államok is tette, ezzel szemben Európa szerinte az ellenkező irányba haladt.

Példaként említette az Egyesült Királyságot, ahol szerinte alulfinanszírozott az energiaszektor, és a családok négyszer-ötször-hatszor annyit fizetnek az áramért, mint az amerikaiak. 

Bár elsősorban az amerikai állampolgárok érdekeit képviseli, mégis felháborítónak tartja, hogy dolgozó középosztálybeli emberek nem engedhetik meg maguknak otthonuk fűtését vagy a munkába járást az energiaárak miatt.

Azt is kifogásolta, hogy amikor az európai polgárok kritikát fogalmaznak meg kormányaikkal szemben, és élni próbálnak a szólásszabadságukkal, akkor egyes kormányok szerinte amerikai közösségimédia-cégeket kérnek arra, hogy korlátozzák ezeket a hangokat. 

Szerinte sok probléma van az európai politikai vezetéssel, különösen a brüsszeli bürokráciával, amely szerinte nem választott, nem elszámoltatható, és hozzájárult ahhoz, hogy Európa kevésbé legyen biztonságos, szabad és prosperáló. Azért fogalmaznak meg kritikát az európai politikai központokkal szemben, mert azt szeretnék, hogy Európa sikeres legyen, ugyanakkor úgy látják, sok hibás döntés született. Hangsúlyozta, nem varázslat, hogy az Egyesült Államokban alacsonyabbak az energiaárak, mint az Egyesült Királyságban, hanem szerinte jobb döntések következménye, és úgy véli, Európa is képes lenne irányt váltani, ha változtatna a politikáján.

J. D. Vance az iráni tűzszünetről is beszélt

Szalai Zoltán ezután az iráni helyzetről érdeklődött és arról kérdezte az alelnököt, mit lehet tudni a legfrissebb fejleményekről a Közel-Keleten. Az alelnök erre úgy válaszolt, hogy ezért is késett reggel, mert késő estig ezzel foglalkoztak, és úgy látja, valóban vannak pozitív fejlemények. Úgy fogalmazott, 

az elnök célja az volt, hogy súlyos csapást mérjen az iráni hadseregre és annak hagyományos hadviselési képességeire, és szerinte ez a katonai cél megvalósult.

Ezt követően az elnök ultimátumot adott Iránnak, amelyben azt követelte, hogy nyissák meg a szorost, és ne próbálják a világgazdaságot túszul ejteni, cserébe pedig tűzszünetet ajánlottak. Elmondta, hogy ennek megfelelő megállapodás született: Irán beleegyezett a szoros megnyitásába, az Egyesült Államok és szövetségesei pedig vállalták a támadások leállítását, ami egy törékeny, akkor még mindössze 8–12 órás fegyverszünet alapját képezi. 

Sokat tanult az iráni rendszerről és tárgyalási módszereikről, és az elnök megjegyzését idézve úgy fogalmazott, hogy az irániak jobb tárgyalók, mint harcosok. 

Iránon belül is eltérő reakciók figyelhetők meg: egyes szereplők, például a külügyminiszter, pozitívan reagáltak, elfogadták a feltételeket és a tárgyalások folytatásáról beszéltek, míg mások – különösen a közösségi médiában – szerinte félrevezető állításokat tesznek a katonai helyzetről és a megállapodásról. Ez is mutatja, mennyire törékeny a helyzet, mert vannak, akik valóban megállapodásra törekednek, míg mások szerinte akadályozzák azt. 

Az amerikai elnök arra utasította őt és a tárgyalócsapatot, hogy jóhiszeműen törekedjenek megállapodásra, és ha Irán is így tesz, akkor szerinte lehetséges egyezségre jutni.

Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy ha Irán nem működik együtt, és megpróbálja aláásni a fegyverszünetet, akkor nem lesz elégedett az eredménnyel, mert az Egyesült Államok továbbra is jelentős katonai, diplomáciai és gazdasági eszközökkel rendelkezik. Hangsúlyozta, az elnök jelenleg nem ezek alkalmazását, hanem a tárgyalást szorgalmazza, de ha a másik fél nem jár el ugyanígy, akkor következményekre számíthat. Reméli, Irán a helyes döntést hozza majd meg.

J. D. Vance az oktatás jövőjéről beszélt

Szalai Zoltán ezt követően az oktatás jövőjéről kérdezte, külön kitérve a magyar felsőoktatási rendszerre, és arra volt kíváncsi, milyen irányba kellene fejlődnie az oktatásnak, valamint mi az alelnök véleménye a magyar egyetemi rendszerről. Az alelnök erre úgy kezdte válaszát, hogy tetszik neki, hogy a magyar egyetemi rendszer bizonyos értelemben demokratikus korlátokat alkalmaz, és úgy fogalmazott, az adófizetőktől nem várható el, hogy radikális genderideológiát finanszírozzanak, és nem kötelességük különféle eszmerendszereket támogatni. Hozzátette, természetesen mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz, bármit mondhat, de ez nem jelenti azt, hogy az adófizetők pénzéből kell támogatni azokat, akik szerinte társadalmi zavargásokat, erőszakot vagy genderideológiát hirdetnek, mert végső soron az adófizetők döntik el, mit hajlandók finanszírozni.

Nagyra értékeli, hogy Magyarországon visszaállították a józan ész szerinti kapcsolatot a finanszírozás és az egyetemi rendszer között, vagyis bárki mondhat bármit, de nincs korlátlan támogatás olyan nézetekhez, amelyeket szélsőségesnek vagy erőszakot ösztönzőnek tartanak.

J. D. Vance: A család a legfontosabb Fotó: MTI

J. D. Vance: A család a legfontosabb

Szalai Zoltán megjegyezte, hogy az alelnök könyvét magyarra is lefordították, a róla készült filmet pedig Magyarországon is sokan látták, majd felidézte, hogy szegényebb családból származik, az Egyesült Államok „rozsdaövezetéből”, és a Yale Egyetemen szerzett diplomát. Arra kérdezett rá, mi volt a legfontosabb dolog, amit az oktatás során kapott. Az alelnök erre úgy válaszolt, hogy talán a legfontosabb, amit az egyetemi évei alatt – különösen a jogi karon – szerzett, az a felesége volt, akivel ott ismerkedtek meg, és ezt mindenképpen meg kellett említenie. 

Felesége jelenleg negyedik gyermeküket várja, és hangsúlyozta, hogy a család a legfontosabb.

Ezt üzente J. D. Vance az MCC hallgatóinak

Szalai Zoltán ezt követően arról kérdezte, milyen végső üzenetet fogalmazna meg az MCC hallgatói számára, különösen a 18–20 éves fiataloknak, mire kellene figyelniük, és ha most lenne annyi idős, hogyan építené a karrierjét. Az alelnök erre úgy válaszolt, hogy 

élvezzék a fiatalságukat, mert gyorsan elmúlik, és egyszer csak arra ébrednek, hogy idősebbek lettek. Hozzátette, komolyabb tanácsként azt adná, hogy álljanak ellen annak a kísértésnek, hogy azonnali sikert vagy gyors győzelmet várjanak.

A civilizáció nem egyik napról a másikra épült fel, és nem is egyik napról a másikra fog megújulni, ezért türelemre és kitartásra van szükség. Hangsúlyozta, 

ha valaki nem ért egyet egy politikai döntéssel, nem az a helyes reakció, hogy kivonul a közéletből, hanem az, hogy még aktívabban részt vesz benne, hallatja a hangját, és próbálja a dolgokat a kívánt irányba terelni.

Azt mondta, az Egyesült Államokban gyakran tapasztalja, hogy az emberek egy-egy döntés miatt teljesen hátat fordítanak a politikának, amit hibás hozzáállásnak tart. Ezt „blackpillingnek” nevezik, és szerinte ez éppen azoknak ad teret, akik le akarják rombolni azt, amit az elődök felépítettek.

A cél az, hogy visszaszerezzék a befolyást ezektől az erőktől, és olyan intézményeket építsenek, amelyek képesek megőrizni és megerősíteni a társadalmakat. 

Ez nem egyik napról a másikra történik meg, és nem egyetlen kormányzati ciklus alatt valósul meg, de ha kitartóak maradnak és hisznek benne, akkor elérhető.

Borítókép: J. D. Vance (Fotó: Miniszterelnöki kommunikációs főosztály)