Az elemzők többsége pótcselekvésnek tartja a bukaresti elnöki hivatal által kidolgozott nemzetvédelmi stratégiát, amelyet június 30-án küldtek jóváhagyásra a parlament elé. Mert bár az alkotmány értelmében a megválasztását követő százötven napon belül az államelnöknek elő kell rukkolnia a mandátuma idejére szabott stratégiával, Klaus Johannis mindenképpen kicsúszott a határidőből. Ebben bizonyára a koronavírus-járvány is „vétkes”, épp ezért a honatyák a további késlekedésért vonták volna a legkevésbé felelősségre az államfőt. Annál is inkább, mivel az általánosságok szintjét csak itt-ott meghaladó témakezelésű dokumentumot kaptak kézhez. A Magyar Nemzet által megkeresett szakértők a helyzetértékelést tartják a dolgozat egyetlen érdemi részének, amely meglehetős pontossággal rögzíti, hol is tart Románia a mai geopolitikai kavalkádban.
OROSZ FENYEGETÉS
A képviselők elsősorban azt sérelmezték, hogy az elnöki hivatal nem vonta be az előkészítésbe a szakbizottságokat, holott a stratégia megvalósításában szerepet vállaló intézmények jelentős része a törvényhozás felügyelete alatt tevékenykedik. – Az volt a benyomásunk, hogy a sietség egyetlen célt szolgál: minél kevesebb figyelem jusson a tartalomra – summázott Apjok Norbert, az alsóház honvédelmi, közrendészeti és nemzetbiztonsági bizottságának tagja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa. A stratégia egyértelmű veszélyforrásként nevezi meg Oroszországot, és erre bizony mindenki felkapta a fejét. Bár az öt évvel ezelőtti dokumentum is főleg Oroszországgal összefüggésbe hozható fenyegetésekkel számolt, az idei változat szintet lépett. – A stratégiában többször is szerepel, hogy Oroszország jelenti az első számú veszélyt a térségre, agresszív magatartású szomszédos államként kezeli. Mindezt azonban elsősorban a NATO-tagság viszonyrendszerében, illetve az Egyesült Államokkal fennálló privilegizált kapcsolat keretében érdemes értelmezni – fogalmazott Benkő Erika. A többek között az EU-s ügyek parlamenti szakbizottságának alelnökeként tevékenykedő háromszéki képviselő olvasatában a dokumentum prioritásként kezeli a román nemzeti identitás és a román jogállam megerősítését, és veszélyként határozza meg az illiberális demokráciát is.