Ferenc pápa mint vágókép

Amikor híre ment, hogy Wim Wenders filmet forgat a pápáról, olyan nagy ívű portré elkészültében reménykedhettünk, mint amilyen a Sebastiao Salgado brazil fotóművészről szóló A föld sója volt, vagy a korábbi, Pina Bausch táncművész, koreográfus életműve előtt tisztelgő dokumentumfilm. A rendező neve és személye, csakúgy, mint a főhősé, elegendő lehetett volna, hogy igazán jelentős mű szülessen.

Forrás: Pannonia Entertainment

Többször is elhangzik, hogy Ferenc pápa nem él luxuslakásban és nem luxusautókban furikázzák, de sem az életéről nem tudunk meg semmit, sem a személyes útjáról, az emberi arcát sem ismerjük meg, minden premier plán csak a hivatalos pápai mosolyt láttatja, a béke és a remény ígéretét a szenvedéssel szemben. Egy igazából megközelíthetetlen embert látunk, akit mindenki megérinteni, lefotózni akar, hivatali látogatásai és hivatalos állásfoglalásai eltakarják az embert, akinek a mosolya immár éppúgy vágókép, mint az őt hallgató tömegben az arcokon legördülő könnycsepp, a szenvedés vagy az öröm.