Csókolj meg, mert sietek!

A 115 évvel ezelőtt született Jean Gabinnel egy teljesen új hőstípus jelent meg a 30-as években a mozivásznon. Háttérbe szorult az eszményített férfiszépség és megjelent a földhözragadt kisember.

A katonaszökevény és Nelly (Michèle Morgan) a Ködös utak című filmben Forrás: Wikipédia

A Gabin-filmekben nem a sors ölt testet, hanem az arc kap sorsot – írta André Bazin filmesztéta a francia lírai realizmus kapcsán.

A 115 évvel ezelőtt született Jean Gabinnel (1904–1976) egy teljesen új hőstípus jelenik meg a 30-as években a mozivásznon. Háttérbe szorul az eszményített férfiszépség, amelyet a legjobban talán Rudolf Valentino képviselt Amerikában, és Jean Gabin alakításában megjelenik a földhözragadt kisember.

Egy kissé zömök, kiegyensúlyozott és tragikusan csendes figuráról van szó, akinek hallgatása mögött ott húzódik a háború utáni nemzedék megtépázott öntudata.

Gabin már nemcsak a kamaszlányok vagy tinilelkű nők bálványa, hanem az érett, sokat tapasztalt asszonyoké is. A színész nagysága abban áll, hogy nem játszik, nem alakít a mozivásznon, hanem létezik. Együtt lélegzik a nézővel, és nincs is annál természetesebb, mint amikor zsebre dugja a kezét vagy éppen rágyújt egy cigarettára.

Munkanélküli a Szajna-parti szerelemben (Julien Duvivier, 1936), tolvaj az Éjjeli menedékhelyben (Jean Renoir, 1936), bandita Az alvilág királyában (Julien Duvivier, 1937), népi származású katonatiszt A nagy ábrándban (Jean Renoir, 1937), katonaszökevény a Ködös utakban (Marcel Carné, 1938), vasutas az Állat az emberben (Jean Renoir, 1938) című filmben.

A katonaszökevény és Nelly (Michèle Morgan) a Ködös utak című filmben
Fotó: Wikipédia

A Jean Gabin által alakított figurák azért lesznek kívülállók, antihősök, mert egy elátkozott világban élnek, ahol – úgy érzik – már csak egyetlen érték maradt: a szerelem. A Gabin-féle tragikus hős mellett ugyanis kiáll a nő, aki hisz benne és abban, hogy élhetővé lehet alakítani ezt az elátkozott világot.

A francia lírai realizmus arra hívja fel a nézők figyelmét a 30-as években, hogy veszendőben vannak az európai társadalom legfontosabb értékei. Jean Gabin pedig arra, hogy ha minden érték elveszik, a legtisztességesebb kisember sem tud majd tisztességes maradni, kívülállóvá, közömbössé válik a társadalom iránt.

Egyébként nem kevés művész emeli fel a szavát a 30-as években azzal kapcsolatban, hogy a legfontosabb értékek mennek éppen veszendőbe, viszont a filmekben a szerelem mint érték egyelőre még megmarad. Egészen az 1960-as esztendőig. A modern film megszületésével a szerelem mindenhatóságába vetett hit is megszűnt.

Elkészült ugyanis Jean-Luc Godard Kifulladásig című alkotása, amelyben konkrétan újraforgatja Marcel Carné Ködös utak című filmjének befejezését, nem véletlenül. Ez utóbbiban, amikor lelövik a Jean Gabin által alakított figurát, a haldokló férfi azt mondja szerelmének (Michèle Morgan), hogy „csókolj meg, mert sietek!”.

Ugyanez huszonkét évvel később Godard-nál úgy néz ki a mozivásznon, hogy miután lelövik a Jean-Paul Belmondo által alakított csirkefogót, haldoklása közben csak annyit mond a föléje hajoló szerelmének, hogy „gusztustalan”.

Mindezt úgy érthetjük meg igazán, ha leírjuk a Jean Seberg által a Kifulladásig című filmben megteremtett modern, emancipált nő figuráját. Rövid hajú, nadrágot, pólót és lapos talpú cipőt viselő, magát anyagilag függetlennek valló nő, aki a szabadságát úgy értelmezi, hogy bárkivel lefeküdhet, ha kedve tartja. És soha többé nem csókolja meg a mozivásznon a haldokló szerelmét, sőt ő árulja el a férfi rejtekhelyét az ellenségeinek, ahogy tette a Kifulladásigban is.

A Jean Gabin által alakított tragikusan csendes, kiegyensúlyozott és kemény férfi kora az emancipált nő mozivásznon való megszületésé­vel végleg lejárt. Legalábbis a moziban.