Régóta ismerem a kárpátaljai költőt, verséneklőt, Marcsák Gergelyt, többször is felléptem vele, és minden alkalommal szeretettel hallgattam mély, súlyos, erős atmoszférájú és ezzel párhuzamosan – más költemények tekintetében – vidám, játékos verseit, meg persze gitárjátékát, hiszen a szerző saját és mások verseit is gyakran megzenésíti, előadja. Ám valahányszor végighallgattam a produkciót, mindig elgondolkodtam, hogy ha majd kötete lesz Gergelynek, vajon miként lehet tagolni ezeket a hangulat szempontjából egymástól gyakran igen messzire eső verseket.
Gazdagodik, silányul, vagy egyszerűen csak átalakul a nyelv?
Versekkel, zenével ünneplik a magyar nyelv napját Balatonfüreden.