
Fotó: Vertigo Média
Bár igazán filmre való kaland, de nagyon keveset láthatunk abból, hogy Amundsen vezette azt az 1903-ban indult expedíciót is, amelyen először sikerült végighajózni az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra az északnyugati átjárón. Igazán látványos lett volna például, ha nemcsak elmesélésből tudjuk meg, hogy amikor méréseket végeztek az északi mágneses sark környékén, megismerkedtek az eszkimókkal. Tanulmányozták őket, és leginkább azt, hogyan élnek meg a tundrán és a jégvilágban. Amundsen feljegyzéseit igazi kincsként kezelte később a néprajztudomány – a szánhúzó kutyák hajtását, amelyet aztán a gyakorlatban is hasznosítani tudott, ekkor tanulta meg. Ha tehát az alkotás egészét tekintjük, elmondható, hogy a filmkészítők, bár egy aranybányában dolgoztak, aranyat nem sokat hoztak a felszínre, viszont talicskáztak némi sarat. Ezt aztán alaposan szétkenték a nemzeti hős profilján. Úgy döntöttek, hogy nagy hősi eposz helyett kis lelkizős mozit készítenek.
Ki tudja, miért.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!