Jó tíz év telt el a Szivárvány áruház (2001) és az Állami Áruház (2012) című kötetek között, amelyek egy letűnt kor kultikus tárgyainak állítanak emléket, és amelyek kultusza újra és újra megelevenedik a legújabb trendekben. Poós Zoltán másfél éve előállt a nagy sikerű Rock & roll áruház című gyűjteménnyel is, tavaly pedig Tóth Eszter Zsófia kérte fel írótársként a hasonló témájú Csemege ajándékkosár című kötet elkészítésére.
A könyv a Kádár-rendszer tárgyi emlékeiről szól, amelyet tematikusan két részre osztottak a szerzők: a fogyasztási cikkeket Tóth Eszter Zsófia gyűjtötte össze, és mintegy a rádióból beszüremlő háttérzenével, Poós Zoltán zenei kapcsolódásokkal árnyalja a kort.
Mint a könyv bemutatóján elmondta, ma már az a generáció is a negyvenes éveiben jár, amely a kilencvenes évek zenekultúrájában volt nagyon fiatal, de mint fogalmazott, nehéz helyzetben lenne, ha annak az évtizednek az albumaiból kellene nagyobb merítést adnia. – Nem könnyű ötven karakteres lemezt és előadót összeszedni a kilencvenes évekből, ezzel szemben úgy látom, hogy a nyolcvanas évek jellegzetes aromája nagyon erős zenei hagyományt teremtett itthon – állapította meg az író.
A tárgyak nemcsak életérzést, mementót jelentenek, hanem egy korszak mindennapjait, életstílusát idézik, és bármennyire szürke is volt a Kádár-rendszer, a jelenünk fogyasztásdömpingjében szeretünk visszarévedni azokba az időkbe, amelynek cikkei éppen úgy minden otthon részei voltak, mint a kor ismert dalai.
Tóth Eszter Zsófia alapos, sok oldalról bemutatott leírásai átfogó képet alkotnak.
Korabeli újságcikkekből, az emlékekből valódi colour locale születik. Megemlékezik a Sokol rádióról, amely híres volt arról, hogy mindent kibírt, bármilyen körülmények között működőképes maradt. „Olyan volt, mint amilyennek maga a diktatúra tűnt az 1980-as évekig. Másrészt a hiánygazdaság tipikus termékének számított: mivel nagy rádióválaszték nem volt az üzletekben, a vásárlók nem tudtak mást tenni, ezt vették meg és használták. Még akkor is, ha recsegett” – fogalmaz a leírás. És lehetett ironizálni rajta: Nem baj, ha kicsit recseg, majd hozzáSokol!