Egyszer egy társaságban egy többgyermekes apa azt találta mondani: elvárás ugyan, hogy a szülő minden gyermekét egyformán szeresse, de ez lehetetlen. Ő például érdemeik szerint szereti a gyermekeit. Egy többgyermekes anya ezen nagyon felháborodott; ő aszerint szereti a gyermekeit, hogy melyikük van jobban rászorulva, ő a leggyengébbel, a legsikertelenebbel szemben mutatja ki legjobban a szeretetét. A beszélgetés ott és akkor hirtelen átváltott annak boncolgatására, hogy vajon a különbözőképpen szeretett gyermekek miként viszonyulnak a szüleikhez, mennyire kell kimutatni a szeretetet és az mennyire tükröződik vissza.
Michael McKeever Végszó című, a Rózsavölgyi Szalonban futó színművének központi témája, mondhatni kulcs-, de akár végszava is pontosan a szeretet. A szeretet, amelyik összefűzi a családtagokat. És amelyik létezik, még akkor is, ha a család – ez esetben egy apa, a lánya (mindketten színészek) és a felnőtt unoka (nem befutott gyerekszínész) – minden eszközzel küzd az ellen, hogy ez az érzés nyilvánvalóvá váljon. Már maga a tény is, hogy keresztnevükön szólítják és emlegetik egymást, hogy szinte soha el nem hangzik egy apám, kislányom, anyám, kisfiam megnevezés, ezt a hidegséget, mesterségesen előidézett és görcsösen fenntartott látszatot szolgálja. Az élet tart tükröt a színháznak, írták már több helyen is a darabról – ez nem véletlen, hiszen a szerző, akinek műveit világszerte játsszák, maga is többszörösen díjazott színész és rendező, nyilván jól ismeri a színház és a színészek világát.

Fotó: Teknős Miklós
Nem tudni, kiről mintázta az önző Broadway-sztárt, Malloryt (Györgyi Anna), de biztosan találkozott az életben is maximalista, ám öregedő színésznőkkel, akik érzékelik a kritikusok ironikus megjegyzéseiből és nem utolsósorban a tükörből, hogy ideje lenne visszavonulni, be is jelentik többször, aztán mégsem; ki tudja, miért, talán mert a színpad az életük, hiszen már az életben sem tudnak civilként viselkedni, a családban is szerepet játszanak, nemcsak a nappalijuk, de a hálószobájuk is már színpad – és nem csak akkor, ha otthon tanulják a következő szerepüket.