Tegyenek, kérem, boldoggá!

Egy olyan korban élünk, amikor folyamatosan boldognak kell lenni. Reklámokban, magazinokban leginkább olyan embereket látunk, akik boldognak tűnnek. Aki közösségi oldalakat nézeget, az is azt látja, hogy szinte mindenki állandóan boldog. A valóságban azonban az élet sok nehézségből és kevés boldog pillanatból áll, amelyek viszont általában éppen elegendők ahhoz, hogy teljes életet éljünk. Ám az is igaz, hogy a boldogság­ipar talán az egyik legnagyobb üzlet a világon, amely akkor működik óriási nyereséggel, ha egyre több az önmagában bizonytalan, önző és szorongó ember.

A tudósok génkísérletek révén létrehoznak egy virágot, amely megold minden problémát Fotó: Magyarhangya

A történetnek persze lehet olyan olvasata is, hogy nagyon nem szép dolog a génmanipuláció, és ezzel teljesen egyet lehet érteni, lehet úgy is értelmezni, hogy egy virág zombikká fogja változtatni egyszer a Földet. Sőt még úgy is lehet értelmezni az alkotást, hogy a mű visszatért az egzisztencialista filozófiához, vagyis tételesen bemutatja, hogy korunk embere szorong és közönyös, vagyis az elidegenedés, a kommunikációképtelenség és a magány az, ami létállapottá vált.

És azon már egy különleges képességekkel bíró virág sem tud segíteni, ha valaki az önismeret teljes hiánya miatt csak önmagával képes foglalkozni. Ha az ember végiggondolja a film kulcsjeleneteit a moziból kilépve, akkor feltűnik, hogy mindenki foglalkozik valakivel, akit kedvel vagy szeret, aki fontos neki, csak egyetlen szereplő nem. A karrierista anya. Aki viszont korunk képződménye. Mindenki készüljön fel rá, hogy 105 percen keresztül az ő szemüvegén keresztül fogja látni a világot, ami egyrészt filmművészeti bravúr, másrészt viszont felér egy horrorral. Épp ezért, hiába ez az év egyik legjobb filmje, nem sokan fogják kétszer megnézni.