Világmegváltó ideológiák poklában

A totális szabadságot természetesen totális zsarnoksággal lehet elérni – Béres Attila rendezése remekül domborítja ki Dosztojevszkij keserű és cinikus megjegyzéseit a színdarab egész ideje alatt.

Cziegler Balázs minimális díszlettel látta el a színpadot, vélhetően azért, hogy a néző jobban tudjon figyelni a tartalomra Fotó: Gálos Mihály Samu

A mélyen vallásos Dosztojevszkij kicsit sem szerette saját korát, de mégis mélységesen hitt abban, hogy az ember meg tud változni, képes megtalálni a szeretetet, és akkor rombolás helyett az építkezés időszaka jön el. Az Ördögökben éppen ezért teremti meg Sztyepan Verhovenszkij figuráját, akit Varga Zoltán alakít kellő visszafogottsággal.

Ő ugyanis egy igazi társadalmi parazita, gazdagokon élősködő, semmittevő okoskodó, aki viszont miután rátalál az istenhitre, megváltozik, lebontja egoizmusát, és felépíti a szeretet vezérelte gondolkodását. Pilinyi Márta jelmeztervező a belső gazdagság megtalálását a külső ruházat egészen korhű lerongyolódásával is érzékeltette. Sztyepan fia, Pjotr éppen ellenkező utat jár be, mert a darab végére még az a kevés beleérző képessége is eltűnik, ami az elején megvolt, ezt a cinizmust Rózsa Krisztián magabiztosan hozza sodró erejű alakításában. Győztünk – mondja ki a végén, de mindenki tudja, hogy Oroszország egy évszázadra elveszett, kommunisták martalékává lett, ahol a félelem az úr.

A pokoli hangulatot Béres Attila apró tréfákkal oldja, olyanokkal, amelyek a szereplők személyiségéből adódnak. Ilyen például, amikor Nyikolaj a vérző ínyével hosszan bajlódik. Cziegler Balázs minimális díszlettel látta el a színpadot, vélhetően azért, hogy a néző jobban tudjon figyelni a tartalomra. A két legfontosabb díszlet viszont szimbolikus.

A zongora, amelyet kártyaasztalnak és pohártartónak is előszeretettel használnak, mindig rossz helyen van. A darab során állandóan tologatják, mintha a hagyomány és kultúra jelenléte zavarná az új ideológiák megszületését.

A másik fő helyszín pedig a kád, amely egyértelműen az egyén kényeztetésére hivatott. Miközben leginkább Nyi­kolajt látjuk fürdőzni, sokszor aközben tudjuk meg, hogy itt minden érték veszendőbe megy. Béres Attila rendezését dicséri, hogy jól érthetővé tette a darabot, ráadásul mellőzte a kortárs színházra sokszor jellemző öncélú jeleneteket.

Minden szereplő ugyanis saját maga narrátora is egyben (Ari-Nagy Barbara szórakoztató dramaturgiai megoldásainak köszönhetően), vagyis rendszeresen kiszólnak a nézőnek, hogy elmondják, mit érez vagy gondol a szereplő, akit megformálnak. Mintha mindenki egy kicsit saját maga kritikusa lenne. Az erkölcs nélküli kommunista társadalmi berendezkedés pusztulásán ez persze nem segít, de annál inkább ad fogódzót a nézőnek.

Megtanítja ugyanis: elengedhetetlen kívülről is figyelnünk és értelmeznünk magunkat és a világot, mert csak így kerülhető el, hogy egyszer csak a pokolban találjuk önmagunkat ördögök játékszereként.