Az 1956-os esztendő történelmileg tragédiát hozott a magyar nemzetre, ellenben a filmbemutatókra tekintve cseppet sem tragikus a helyzet. Sztálin 1953-as halálát követően lassacskán kikoptak az 1957-ig Kovács András irányította dramaturgiai osztály sematikus munkái. (A később jeles rendezőként alkotó Kovács formanyelvileg, társadalomkritikailag egyaránt korszakos mozgóképekkel vezekelt főcenzori tevékenységéért.) A forradalom évében olyan kiemelkedő filmek kerültek mozikba, mint Fábry Zoltán Hannibál tanár ura, Ranódy László Szakadéka és Bán Frigyes a Hajnóczy-összeesküvést feldolgozó, A császár parancsára című történelmi mozija.
No persze a cenzúra azon esztendőben is éber volt: Várkonyi Zoltán Keserű igazságát röpke három évtizedre parancsolták dobozba. Hasonlóképp járt Banovich Tamás Eltüsszentett birodalom címet viselő mesefilmje. A Keleti Márton rendezte Csodacsatárt újraforgatták, mivel a főszerepet alakító Puskás Öcsi disszidált (miként akkoriban mondták), jeleneteit Hidegkuti Nándorral vették fel, valamint a szintén disszidens forgatókönyvíró, Méray Tibor nevét törölték a stáblistáról. A vígjátékot amúgy november 8-án tervezték bemutatni.
Ha már vígjáték, ne feledkezzünk meg a Dollárpapáról (rendező: Gertler Viktor, író: Gábor Andor, forgatókönyv: Darvas Szilárd, Gádor Béla), a Mese a 12 találatról (rendezte: Makk Károly, forgatókönyvírók: Bacsó Péter, Békeffy István, Jeney Imre, Szász Péter), Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem! adaptációjáról (rendezője az a Mamcserov Frigyes, aki ellenállt az ügynöki beszervezésnek, s mégsem került tiltólistára, meglehetősen nagy számban alkothatott).

Fotó: Duna TV
A zárójelbe tett írói, rendezői névsor mellett hasonlóan impozáns a színészeké. Az 1956 után készült filmek elképesztő sztárparádét vonultattak fel, másrészt olyan hallatlan profizmussal készültek, hogy komoly ember legyen a talpán, akit érintetlenül hagyott a már nem direkt ideológiai befolyásolás. Noha ekkoriban változatlanul a régi rend, az „ántivilág”, ha tetszik, az „úri világ” rendezői vezényelték le a produkciókat, mivel még nem végeztek az 1948-tól működő Színház- és Filmművészeti Főiskola új szellemben nevelt alkotói.