Ifjú korom óta Szentírás-olvasó vagyok. Úgy kezdődik a napom, hogy egy részt elolvasok valamelyik evangéliumból. Aztán elgondolkodom az olvasottakon. Napi szükséglet. Nem maradhat el. Tehát amennyiben egy lakatlan szigetre kerülnék, akkor a Szentírást biztos magammal vinném, hogy tudjam olvasni az írást a Teremtőről, a hitről, a szeretetről, az örömről, a békességről, a türelemről, a kedvességről, a jóságról, a hűségről, a szelídségről, a szerénységről, a tisztaságról, az önmegtartóztatásról, de az üldözésről, a szenvedésről, a kapzsiságról, a kérkedésről, a kevélységről, az engedetlenségről, a rágalmazásról, a mértéktelenségről, a kegyetlenségről, a lelketlenségről, az álnokságról, az árulásról, a fölfuvalkodásról, vagyis életről és halálról.

Az élet utat tör magának, de a Jurassic Wold: Újjászületés épp az ellenkezőjét állítja a nagy klasszikusoknak
Három évvel a Jurassic World-trilógia befejezése után máris feltámadnak a dinoszauruszok, az új felvonás pedig egyszerre próbál tisztelegni a múlt előtt, folytatni a legutóbbi részeket és új irányt keresni.