Az összetartozás évada

Indul a nyári színházi szezon. A legrégebben hivatalban lévő színidirektorral, az Esztergomi Várszínházat vezető Horányi Lászlóval – aki 1996-tól igazgató, és aki tavaly március 15-én vehette át a Jászai Mari-díját – beszélgettünk a nemzeti összetartozás évadjáról, a teátrum arculatáról, illetve arról, hogy a tao nem szűnt meg.

A Glambay-házban az igazgató partnere Holocsy Katalin Fotó: Esztergomi Várszínház

A Glembay-házban az igazgató partnere Holocsy Katalin
Fotó: Esztergomi Várszínház

Megjegyzem, az esztergomiak éppen akkora joggal tartanak igényt I. Istvánra, akár a székesfehérváriak. Bár halálának helye vitatott, hogy Esztergom-e vagy Székesfehérvár, fejedelemmé választására biztosan a Duna-parti városban került sor, míg koronázásának helyszíne ismét kétesélyes. István a régi főváros, Esztergom helyett újat alapított Székesfehérvárott, ugyanakkor az előzőt tette egyházi központtá.

– Menyasszonyát, Gizellát Regensburgból ide hozta bemutatni Gézának és Saroltnak – így Horányi László, megjegyezve: az eseményt kosztümös, élőképes játék formájában megelevenítettek, ahol a nézők maguk lehettek a korabeli bámész tömeg.

– Mostanság pedig a debreceni virágkarnevál Szent Korona-ábrázolását Esztergomból indítják, az Erdő Péter celebrálta szentmisét, s a bíborosi áldást követően – tudtam meg a direktortól, és azt is: a Várszínház látogatóinak fele a helybeliek köréből kerül ki, akik magukénak érzik a teátrumot.

– De a Párkány és vonzáskörzetében élő felvidéki magyarok hasonlóan szép számmal látogatják előadásainkat – tette hozzá Horányi László, majd áttértünk arra, milyen is a színház arculata.

– Minden évadban műsorra tűzünk olyan történelmi darabokat, amelyek kötődnek Esztergomhoz.

Ilyen idén saját bemutatójuk, Tóth-Máthé Miklós A nagyrahivatott című műve, amely Bakócz Tamás esztergomi érsekről mesél, aki a legközelebb állt a magyarok közül ahhoz, hogy elnyerje a pápaságot. Vagy Szále László Fekete zongora című darabját, amelyben Trill Zsolt alakítja Ady Endrét, a képzeletbeli beszélgetés másik szereplőjét, Tisza Istvánt pedig Ács Tamás.

– A Várszínház sajátossága a helyi ifjú amatőr színjátszók bemutatkozása – hívta fel a figyelmet Horányi László. – Mellettük mindig gondoskodunk sztárfellépőkről; idén Szomor György, Dolhai Attila, Feke Pál láthatók az István, a királyban.

A direktor kiemelte a Komáromi Jókai Színház produkcióját, Miroslav Krleža A Glembay-ház című drámáját, amelyet Martin Huba, a Szlovák Nemzeti Színház művészeti vezetője, a színművészeti főiskola egykori rektora állított színre.

– Nekünk talán keveset mond a neve, azonban a Duna túloldalán, Párkányban máris többen tervbe vették, hogy biztosan megnézik.

Szintén sajátos nyári programmal, Bábos Táborral csalogatják immár huszadik éve a gyerekeket.

– Egy házaspár Angliából mindig úgy időzíti a nyaralását, hogy gyermekeikkel a tábor ideje alatt pihenjenek Esztergomban – büszkélkedett az igazgató, aki elmondta: a koprodukciók esetében meg kell találni a megfelelő partnerszínházakat, amelyek az itteni néhány előadás után műsorukon tartják a darabokat.

– Mi a vendégjáték alatt a Szent Adalbert Központ szállodájában kényelmes szállást biztosítunk a fellépőknek – árulta el Horányi László.

Az önkormányzati támogatás mellett elsősorban állami költségvetésből fedezik ezt, ezért fel is tettem a kérdést: vajon a tao megszüntetése tényleg ellehetetleníti a színházakat?

– A tao nem szűnt meg, csak átalakult, méghozzá hatékonyabb munkát téve lehetővé. Akik jól használták a taót – utalt a visszaélésekre –, azok idén akár nagyobb összeget is kaphattak – összegzett a direktor.