Megtudom azt is, hogy az itt látható tárgyak többnyire nem idilli, napsütötte réteken békésen legelésző nyájak mellett, hanem börtönben, pontosabban dologházban készültek, ahová a pásztortársadalom tagjai azért kerültek, mert sokszor jó kapcsolatot ápoltak a szintén a zárt faluközösségeken kívüli, „alternatív” életmódot élő betyárokkal. A dologházban (s nyilván azon kívül is) egész faragókörök alakultak olyan híres mesterek köré, mint például Király Zsiga.
Míg az intézményvezető mesél, lelkes csoportok hömpölyögnek át rajtunk, hisz folyamatosan zajlik a tárlatvezetés, a pásztorhagyományok ismertetése. Kimegyünk az udvarra, ahol már javában húzza kicsiknek és nagyoknak a Zala zenekar, Laposa Julcsi épp egy mindenki által ismert népdal ismeretlen záró strófáit dalolja: „Sajt, túró az eledele / Száraz kenyér van melléje / Vizet iszik rája / Rágyújt a pipára / Mégis piros az orcája.”
A pultok mögött azok a népi iparművészek szorgoskodnak, akik napjainkban ápolják és fejlesztik a pásztorművészet hagyományát. Az ő alkotásaik a Kézművesek Háza földszintjén láthatók, kint pedig minden kíváncsit szívesen avatnak be a technikákba, hazavihetünk például magunk készítette pásztorlegyezőt, amivel a böglyöt és egyebet hajtották el a jószágról, mert ha ezek szétcincálták, mindjárt kevesebbet ért a bőre. Bujtor Tibor kutyagerincet készít, vagyis kis fadarabokból (minimum 90, maximum 150 elemből) álló koszorút, amire az állványról leakasztott bográcsot helyezték – ma is praktikus darab. Nagy Béla megmutatja, milyen pontosan lehet célozni a karikás ostorral (az első ember készítette eszköz, ami átlépte a hangsebességet), és négy méterről kettévág egy papírlapot. Kovács Zoltán gyönyörű, karcolozott (a szaruba karcolt kontúr a beledörzsölt méhviasz-koromtól válik láthatóvá) pásztorkürtjein és ivótülkein mutatja be a különbséget a kifinomult, somogyi emberábrázolás és az egyszerűbb, szikárabb jelképekkel operáló hortobágyi minták között. Mestere a Felső-Tisza-vidéki sárgításnak is: a salétromsavat a kontúrok mentén egy száraz orgonaággal viszi föl a szarura óvatosan, milliméterről milliméterre. Mivel a salétromsav belégzése egészségtelen, Kovács Zoltán műhelyében csak ventilátor mellett alkalmazza az eljárást. Eleink nyilván szélfútta pusztán, vagy legalábbis huzatos helyiségben sárgítottak.
