Somogyszentpálon született 1947. január 1-jén. A budapesti Madách Gimnáziumba járt, majd Eisen Irénnél kezdett énekelni tanulni. Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné növendékeként 1972-ben diplomázott a Zeneakadémián. Tudását két nagy formátumú énekesnél, Moszkvában Jevgenyij Nyesztyerenkónál és Bécsben, Hans Hotternél tökéletesítette. Az Operaházban Verdi Rigoletto című operájának Sparafucile szerepében debütált 1971-ben.
[caption id="" align="aligncenter" width="792"] Takács Tamara (b) és Tokody Ilona (j) operaénekesek társaságában a XIV. Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny döntője előtt a Zeneakadémián (1975)[/caption]
1972-ben a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, 1973-tól magánénekese lett, hamarosan már a színház vezető basszistájaként tartották számon. 1971-től sorozatban nyerte a legrangosabb hazai és külföldi énekversenyeket: Karlovy Varyban, Zwickauban, 1976-ban a budapesti Erkel-versenyen és a Magyar Rádió dalversenyén ért el első helyezést, majd 1980-ban megnyerte a bécsi Wolf-, a következő évben Philadelphiában a Pavarotti-versenyt. Külföldön 1978-ban mutatkozott be, Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Ozmin szerepét énekelte Hamburgban.
[caption id="" align="aligncenter" width="800"] Seneca szerepében Monteverdi Poppea megkoronázása című operájában a Magyar Állami Operaházban (1979)[/caption]
Párizsban találkozott Jean-Pierre Ponnelle neves operarendezővel, aki rábízta A varázsfuvola Sarastrójának szerepét Salzburgban. Az ünnepi játékokon 1985-től lépett fel rendszeresen. Az egyiptomi főpap szerepét énekelte Mozart halálának 200. évfordulóján, 1991-ben is Zürichben. Fellépett többek között a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, Firenzében, Bolognában, Berlinben, Brüsszelben és Párizsban, rendszeresen szerepelt a bécsi Állami Operaházban, hangját az amerikai közönség is megcsodálhatta.
[caption id="" align="aligncenter" width="800"] Sarastro szerepében Mozart A varázsfuvola című operájában az Erkel Színházban (1987)[/caption]
Lágy, meleg árnyalatú, mégis erőteljes, zengő hangja és a megjelenéséből áradó méltóság olyan jelentős basszus karakterek megformálására képesítette, mint Fülöp király (Verdi: Don Carlos) vagy Leporello (Mozart: Don Giovanni). 1983-ban kapta meg Gurnemanz szerepét Wagner Parsifaljában, a bemutató Ferencsik János karmester utolsó munkája volt. 1991-ben a Zürichi Operaház társulatának tagja lett.