Bors Jenő kifogástalan pedigréjű moszkovita családban nőtt fel, nagyapja a Tanácsköztársaság belügyi, majd kereskedelmi népbiztosa, Landler Jenő volt, akit, miután 1928-ban Cannes-ban meghalt, a kommunista mozgalomban való kiemelkedő „teljesítményéért” a moszkvai Kreml falába temettek el. 1956-ban még a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség aktivistája volt, majd az MHV-ba helyezéséig a Külkereskedelmi Minisztérium elvi-távlati tervek osztályát vezette. Mindemellett a komolyzenében szerzett némi jártasságot, tanult zongorázni, tudott kottát olvasni és partitúrával koncertet hallgatni, ám a könnyűzenéhez nem igazán konyított, személye mégis kapóra jött az MHV élén.

Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Nagyobb lehetőség a cenzúrára
Az MHV felfuttatására kinevezett Bors Jenő irányítása alatt, a hatvanas évek közepén a lemezgyártást továbbra is a Kábel- és Műanyaggyár (1964. január 1-jétől új nevén Villamosszigetelő- és Műanyaggyár) részeként üzemelő Budapesti Hanglemezgyár végezte, a készleteket a Ravill Nagykereskedelmi Vállalat raktározta, a külkereskedelmet pedig a Kultúra Könyv- és Hírlapkereskedelmi Vállalaton keresztül bonyolították. A felvételek készítése és az értékesítés egy kézbe került, mert a gyártó először az MHV szervezetének adta át az anyagokat, és nem közvetlenül a terjesztőknek, illetve a tárolóknak. Így nagyobb cenzúrára nyílt lehetőség, hiszen a kész lemezeket az MHV még egyszer ellenőrizhette a terjesztés előtt. Ez a későbbiekben nem is jött rosszul nekik, mivel még korrekciókat hajthattak végre. Ez történt az Illés Ne sírjatok, lányok! című 1973-as nagylemezével is, amely esetében az albumon látható csomagot először nemzetiszínű spárgával kötötték át, ám ezt rózsaszínűre kellett változtatni, hogy megjelenhessen.
Az Illésnek ezenkívül egyebek mellett Az utcán című számát is cenzúrázták, igaz, ezt még a lemezek legyártása előtt, mert a szám végének optimista hangot kellett megütnie, mivel egy szocialista fiatalnak a szöveg szerint tudnia kellett, hogy hová megy. A Good bye, London című szerzeményüket ugyancsak nem jelentethették meg a londoni incidens után közvetlenül, 1971-ben, hanem várniuk kellett egy évet, az Add a kezed! című LP-jükig. A legnagyobb késéssel azonban a Vigasztalj meg! című számukat adták ki, 1973-hoz képest 1993-ban (!) jelent meg.