Szendrey Júlia az életét is odaadta volna a hazájáért

Megjelent Raffay Andrea, a Magyarságkutató Intézet munkatársának legújabb könyve, amely Szendrey Júlia költészetével, versfordításaival ismerteti meg az olvasókat. Az irodalomtörténésszel a kötet kapcsán Petőfi Sándor özvegyének írói-költői pályájáról, megítéléséről, valamint költeményeinek aktualitásáról is beszélgettünk.

Raffay Andrea. Raffay Andrea, a Magyarságkutató Intézet munkatársa Fotó: Bach Máté

– Amint kézbe vesszük a könyvet, azonnal feltűnik, hogy új a borítója és a kiadója. Mi áll a változások hátterében?

– Lehetőség adódott egy nagyobb példányszámú, szebb és bővítettebb kiadásra. Az is vonzott továbbá, hogy a könyvet az egyik legjelentősebb erdélyi könyvkiadó, Demeter László Tortoma Könyvkiadója adta ki. Megjelenését pedig a tudományt és kultúrát támogató miniszter, Kásler Miklós támogatta, amivel az erdélyi magyar könyvkiadást is erősítette.

– Hiánypótló kötetet állított össze, hiszen publikálta Szendrey Júlia összes versét és Heine-fordításait az eredeti verskéziratokkal együtt, ám a bővített kiadásba bekerült négy új tanulmány. Miként árnyalják ezek az életmű egészét?

– Amint azt Schöpflin Aladár Julia című, a Brassói Lapok 1930. március 30-i számának hasábjain olvasható cikkében írja: „Júliával nagyon szigorú volt a közvélemény. Még az utókor sem hagy neki békét. Nagyon keservesen megfizetett azért, mert egy nagy költő felesége mert lenni.” E megállapítást jól példázza, hogy az elmúlt másfél évszázad során irodalmi munkássága, költészete is az elhallgatásnak vagy a rosszindulatú kritikáknak esett áldozatul. Ezért kiemelten fontosnak tartottam, hogy megítéléseiről külön tanulmány kerüljön a kötetbe, valamint a forradalom és szabadságharcban való részvételéről is szót ejtsek. Az őt ért vádakra már a kötetben betűhíven, az eredeti verskéziratok másolatait olvasva cáfolatot találunk, s az őt az utókor szemében negatív színben feltüntetni akaró visszaemlékezések értékét is leredukálták a későbbi évek. Például az 1889-ben, Kolozsvárott megjelent Petőfiána című évkönyvben elítélőleg írt róla Dekáni Ernőné, akinek szavait a Fővárosi Lapok is átvette. Erre Szendrey leánya, Horvát Ilona is reagált, s arra kérte az olvasóközönséget, ne higgyen a rágalmazásoknak. Később kiderült, hogy a rosszindulatú pletykák terjesztői között Vachott Sándorné is jelentős szerepet töltött be, de Kempen altábornagy titkos ügynökei Szendreyt ugyanúgy be akarták feketíteni, mint ahogyan ugyanez az iroda próbálta Görgei Artúr hírnevét is tönkretenni. 1930-ban már egy Dekániné kijelentéseit cáfoló cikk jelent meg, mely szerint 13 éves leány korában hallotta a mendemondákat, amiket negyven év múlva emlékiratként adott át közlésre. Nem tett jót Szendrey megítélésének Arany János A honvéd özvegye című verse sem, melynek megírását Arany az elkövetkező években megbánta. A kötetet még kettő, Szendrey Júlia életében meghatározó szerepet betöltő személyről, húgáról, Gyulai Pál feleségéről, Szendrey Máriáról, és Petőfitől született első gyermekéről, az egész életében édesapjához vágyó Petőfi Zoltánról szóló tanulmánnyal egészítettem ki. Szendrey Júlia szerető anya és feleség volt, akinek családja és hazája volt a legfontosabb. Petőfi Sándorhoz hasonlóan az életét is odaadta volna hazájáért, akárcsak a gyermekeiért, szerelméért és szeretteiért.

Raffay Andrea, a Magyarságkutató Intézet munkatársa
Fotó: Bach Máté

– Ön szerint melyek azok a költeményei, amelyeknek témája, gondolatisága ma is aktuális, és magával ragadhatja az olvasókat?

– Szendrey Júlia versein belül az egyik nagy csoportot az anyaságról szóló költemények alkotják, melyek közül a Bölcső mellett című vers mindenkori üzenete, hogy a szeretet és az anyaság érzése a világ minden szennyét felülírja, amint a költemény e sorai is bizonyítják:

„Mondják: gyűlölség’ és gonoszság’

S bűnök tanyája ez a föld,

Hogy szerelem, barátság álarc,

Mit az önzés magára ölt….

Csöndes szobám egyik zugában

Én egy kis bölcsőt ringatok,

Szívem a szeretet oltára

Gyűlölségről mit sem tudok!”

Horvát Árpádtól 1851. szeptember 6-án, Budapesten született Szendrey Júlia második gyermeke, Attila, akiről Három rózsabimbó című verse szintén tartalmaz leírást, s hozzá íródott Attila fiam című, 1860-ban keletkezett verse, melynek ismétlődő sorát a kötet címadó idézetéül választottam, s amely szintén az anya és gyermeke közti megbonthatatlan kötelékről szól. Külön említést érdemelnek hazafias versei, melyekről szintén írtam egy tanulmányt. Ezek közül kiemelendő a magyar történelem egyik meghatározó női alakjáról szóló kézirata, mely a Zrinyi Ilona címet viseli. A mai kor magyar olvasója számára is fontos üzenetet hordoz Petőfi Zoltánhoz szóló, Magyar gyermekek éneke – Zoltán fiamnak című, 1856-ban született verse, melynek jelentősége abban áll, hogy a Bach-korszak idején íródott. Fő gondolata, hogy a hazának olyan gyermekekre, fiatalokra van szüksége, akik hazájukhoz minden körülmények között hűségesek, s ha arra kerülne a sor, felnőttként szülőföldjükért készek lennének akár vérüket is adni.

– Úgy tudom, életrajzi nagymonográfiát is készül írni Szendrey Júliáról. Ennek a munkálataival hol tart, és mikorra várható a megjelenése?

– A tervezett Szendrey-nagymonográfiám kapcsán bizonyos kutatásokat már elvégeztem. Ám munkahelyemen, a Magyarságkutató Intézetben előtérbe került az interjú elején már említett, 2016-ban megjelent első könyvem, a Csinszkáról szóló életrajzi nagymonográfia új kutatási eredményeimmel bővített kiadása.