A 2003-ban alakult nemzetirock-zenekar, a Kárpátia eleinte nem sokat foglalkozott a karácsony témájával. A nevükhöz inkább katonadalok feldolgozását kapcsolták, illetve a Neveket akarok hallani című számukat akkor ismerhette meg a közélet iránt érdeklődő szélesebb nyilvánosság, amikor 2007-ben feldúlták és kirabolták Kádár János sírját (a tettesek azóta sincsenek meg), és mintegy „névjegykártyául” azt a feliratot hagyták maguk után, hogy „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. 1956–2006”, ami egyenes idézet volt az együttes fenti opuszából. A Karácsony című daluk a 2005-ös Hősi énekek című albumukon található, és ahogy az egy rockzenekartól elvárható, rendhagyó szám. Sallangoktól mentes, erőteljes, a fülnek mégsem bántó gitárreszeléssel tarkított a szerzemény, amely ugyanakkor Petrás János öblös hangjával imára hív, és a karácsony lényegére, a Megváltó eljövetelére mutat rá, amikor az ősi népszokás szerint a családok megvendégelték a koldusokat az asztaluknál. A dal különlegessége, hogy a játékidő nagy részében gyerekek olvassák fel kéréseiket Jézushoz és az angyalokhoz, és egészen különböző kérésekkel állnak elő, de az többször visszaköszön, hogy a szegénység ellen szeretnének gyógyírt kapni, és persze édességet is kérnek. Egyikük az árvákért emeli fel a szavát, átérezve kortársai nehézségeit, másikuk bakancsért és nagykabátért könyörög, mert megfázik a tél folyamán. Van, aki a szüleinek és a testvérének az egészségéért imádkozik, illetve Bocskai-ruhát és karórát kér, de olyan is akad, aki nagyobb távlatokban gondolkodik, és teljes Erdély anyaországhoz való visszacsatolásáért esedezik Jézushoz. A gyermekekre jellemző ajándékvárás sem marad azonban el, megmosolyogtatóan bájos, ahogy az egyik gyermek – azon túlmenően hogy szintén egészséget kér szeretteinek – felsorolja, mi mindent szeretne: babát, ridikült, meséskönyvet, focit és cukrot. Talán a legfontosabb maradt a végére, a szegényeknek ruhát kért.