A kommunizmus alatt csak óvatosan, és akkor is csak korlátozott mértékben lehetett téma a karácsony, így a nagy siker a közönség kiéheztetése miatt is garantált volt.
Fel nagy örömre!
Cseh Tamás Utóirat című 1987-es dupla nagylemezén található a Karácsony című dal, amelynek kalandos történetéhez hozzátartozik, hogy már 1971-ben elkészült (az ezen a lemezen szereplő tételeket az köti össze, hogy már jóval korábban megalkották őket, de a cenzúra vagy más okok miatt addig nem publikálták őket). A dal főszereplője Mary, akit Cseh Tamás állandó szerzőtársa, Bereményi Géza szövegével szólít meg, s mint kiderül, együtt próbálják minél jobban előkészíteni magukat az ünnepre. Mindketten reménykednek abban, hogy leesik a hó karácsonyra, az pedig, hogy a nő a gombos cipőjét szánja erre az alkalomra, minden bizonnyal a teljességre és a tisztaságra való vágyakozásra utal. Rémisztően hangzik azonban az a megállapítás a dalban, hogy noha ez a karácsony nem az első a sorban, ám nem várható az, hogy majd jövőre is folytatódik ez az ünneplés, ami a közeledő halára utal. Ezt támasztja alá, hogy a rozsdafoltokkal ellepett tükröt Cseh Tamás szeretné lecserélni vadonatúj fényre, ami úgy is értelmezhető, hogy egy másik dimenzióban immáron – ahogy a Biblia fogalmaz – színről színre látják majd meg egymást az emberek Istennel. A szöveg kitér arra is, hogy egyáltalán nem baj, ha a tükrök rozsdásak lettek, mert ezáltal megóvták magukat saját időskori látványuktól. Ez az igazán Cseh Tamás stílusára jellemző dal az evilági hívságoktól való végső búcsút is megzenésíti, ami abban ölt testet, hogy Maryt arra kéri, mondjon le a kalácssütésről, mert érzése szerint az ezutáni karácsonyokat már nem fizikai valójukban élik meg.

Fotó: MTI/Nándorfi Máté
A XX. század egyik legnagyobb hatású magyar igrice a karácsonyi tematikát énekelte meg a Fel nagy örömre! című 2008-ban kiadott nyolcszámos CD-n is. Ennek külön tragikuma, hogy ekkor már régóta tisztában volt azzal, hogy a daganatos betegség jó eséllyel nem engedi ki markából. Ezzel azonban mit sem törődve, mély vallásos buzgalomtól áthatva játszotta fel ezeket a számokat, immáron nem e földi lét koordinátáira figyelve, hanem Isten közelségére, mintegy belátva, hogy az igazi boldogság az evangéliumban van. A nyitódal maga a címadó, amely akár egy katolikus templomban is megállná a helyét, Cseh Tamás orgánumán és előadásmódjában azonban mégis egyedi ízt kap. Az ezt követő Csordapásztorok szintén a jóformán kötelező karácsonyi énekek sorát gyarapítja, amiről mindenki tudja, hogy a centrumában maga Jézus áll. Mondanivalójában ehhez kötődik a Vedd fel, pajtás, a bundát című dal, amelyben egy bárányt elfognak és elejtenek, azonban Jézus még őt is meg tudja menteni – nyilvánvalóan ez utalás az emberi bűnök megváltására –, már ami a lelki üdvösséget illeti. A Dicsőség mennyben az Istennek című dalban megszólal a furulya, Cseh Tamás pedig, aki jól látja előre saját sorsát, ennek fényében énekli. A népi metaforával operáló Jézus ágyán nincsen paplan ugyancsak a megváltás művét taglalja, ahogy a Leszállt az ég dicső királya vonósokkal és fúvósokkal díszített dallama is ezt ragadja meg, míg a Csillagfényes éjjelen című szám valamiféle földöntúli metamorfózis eredményeként tipikus Cseh Tamás-dallá vált ezen a lemezen. A CD végére szinte odakívánkozott a Karácsony, ami ismerve Cseh Tamás fizikai állapotát, plusz jelentésréteget kapott.