Egy világsztár dalai hat pár gyapotharisnyán

Ki is volt valójában ez a közép-európai zeneszerző, akinek neve a klasszikus szimfónia és a vonósnégyes atyjaként, jelentős zenei újítóként minden énekkönyvben és zenetörténeti írásban szerepel? 1732. március 31-én született Joseph Haydn.

Fotó: Esterházy-Kastély tematikus múzeum; Grafikai gyűjtemény; Gy/1081; fotó: Horváth György

Bár Joseph Haydn nem volt magyar, mégis egy kicsit magunkénak érezhetjük a nagy osztrák zeneszerzőt: aktív korszakának mintegy felében, 1766-tól 1790-ig Esterházy „Fényes” Miklós herceg eszterházai rezidenciáján lakott, és az év legnagyobb részét itt is töltötte. A zseniális alkotóművész és a főúri udvar közötti kapcsolat egyedülálló a zenetörténetben. Nincs még egy Haydnhoz fogható jelentőségű zeneszerző, aki ilyen hosszan élt és alkotott volna egyetlen helyen.

A szegény családból származó fiú Bécsben töltötte fiatalkorát: énekelt, tanult, nyomorgott, inasoskodott, korrepetált és komponált. 1761-től az Esterházy hercegi család szolgálatába szegődött, ahol autodidaktaként továbbképezte magát, majd Eszterházán karmester, zeneszerző és operaimpresszárió lett egy személyben – illetve egyben a társulat mentora, „papája” is. Tevékenységét a rá jellemző szerénységgel így summázta: „Hercegem meg volt elégedve munkáimmal, sikerem volt; mint a zenekar vezetőjének alkalmam nyílott kísérletezni, megfigyelni, hogy mi fokozza, mi gyengíti a hatást, vagyis javítani, pótolni, törölni és merni. A világtól el voltam szigetelve, környezetemben senki sem tehetett önmagam iránt kétkedővé és nem gyötörhetett, így aztán eredetivé kellett válnom.” Mindez Eszterházát egy történelmi pillanatra az európai magaskultúra egyik centrumává tette, ahonnan a zene fejlődését több emberöltőn át döntően befolyásoló, sőt forradalmasító impulzusok sugároztak ki Európa minden tájára.

Fotó: Esterházy-Kastély tematikus múzeum

Az 1780-es évek közepétől Haydn művei a legszélesebb körben játszott darabok lettek: Párizsban egy évtizeden keresztül a koncerten játszott szimfóniák hetven-nyolcvan százalékát az ő darabjai tették ki. Két londoni turnéja valóságos diadalmenet volt, ahol világsztárként kezelték az akkor hatvanéves mestert. Fifikás üzletemberként az első szerzői jogi aktivistaként is tekinthetünk rá: sorra készültek művei­nek összkiadásai Párizstól Lipcsén át Berlinig, amelyekre Madridtól Szentpétervárig és Nápolytól Edinburghig királyi és császári családok, a vezető arisztokrácia mellett a fiatal nemzedék majd minden jeles zeneszerzője előfizetett. Haydn hírneve mindenek felett állt.

1804-re a nemzetközi Haydn-kultusz valósággal groteszk formában jelentkezett: egy angol harisnyagyáros például udvarias levél kíséretében hat pár gyapotharisnyát küldött a mesternek, amelyek mindegyikébe más-más dallamát szőtték az Üstdobszimfónia Andantéjától a Gott erhalte kezdetű királyhimnuszig. Élete alkonyán a stafétát átveszik a fiatalok, akik mind őrá hivatkozva tevékenykednek Beethoventől Neukommon át a francia Cherubiniig. Követőin keresztül művészete még Chopin és Mendelssohn munkásságára is hatott.

A fertődi Esterházy-kastély Facebook-oldalán Joseph Haydn születésnapján a zeneszerzővel kapcsolatos tartalmakat tekinthetnek meg az érdeklődők.