A fény és a forma absztrakciója az acb Galériában

Az acb Galéria ősbemutatóval nyitotta a tavaszi szezont. A nagyteremben első ízben mutatkozik be egyéni kiállítással Eperjesi Ágnes, a Pont fordítva talányos cíművel. Az acb Attachment térben ugyanakkor Szilvitzky Margit életművének fontos állomásával ismerkedhetnek meg a látogatók.

2021.04.22. Budapest ACB Galéria Fotó: Kurucz Árpád képen: Pados Gábor, az acb vezetője Fotó: Kurucz Árpád

A falakon körbe absztrakt képek függnek, így adódott a kérdés: fontos, hogy mi egy kiállítás címe? Esetünkben: Pont fordítva.

– Igen, fontos, akár egy jó filmnél vagy regénynél, hiszen érdeklődést kelt – felelte Kopeczky Róna művészettörténész. – S vajon a művész ad címet a tárlatának, netán a kurátor? – kíváncsiskodtam tovább. – Ebben az esetben az alkotó, Eperjesi Ágnes ötlete volt, ezzel reflektál a médiumra, amit használ – árulta el a művészettörténész, magyarázatként hozzáfűzve: a fotogramon, egész pontosan, itt a luminogramokon minden fordítva jelenik meg, mint a valóságban, mint a negatív filmen. A ­luminogram esetében a fény közvetlenül érintkezik a fotópapírral, nincs köztük tárgy vagy kamera.

A fotogram eljárás és elnevezés Moholy-Nagy László nevéhez fűződik. 1922-ben fotográfus feleségével készítette az első tárgy-, kéz-, mozdulat-, árnyék-, fényforráslenyomatokat fényérzékeny papírra.

– Minden egyes fotogram egyedi és megismételhetetlen – mutatott körbe a falakon Kopeczky Róna, majd mesélt az alkotójukról. Eperjesi Ágnes a magyar experimentális fotográfia megkerülhetetlen alakja, aki az 1980-as években Várnagy Tiborral fogott kamera nélküli képek létrehozásába. A fotogram kérdésében rendszeresen levelet váltott mesterével, Maurer Dórával.

Ekkortájt, a 80-as évek elején vezette Maurer Dóra az InDiGó-csoportot a Szépművészeti Múzeumban. A csoportot Erdély Miklós hozta létre, s a kortárs művészetfogalom határait kutatták az interdiszciplinaritás szellemében – erre utal az elnevezésük.

– Jelen kiállítás kiindulópontja szintén egy mesterével folytatott beszélgetés, ahol Maurer Dóra azt mondta: aki a színnel foglalkozik, az szükségsze­rűen eljut az absztrakcióig. Ennek az állításnak a vizsgálata, s annak eredményei láthatók a galériában – mondta ­Kopeczky Róna, akitől megtudtam, hogy a kelet-európai művészet a mai napig másodrendű a nemzetközi műtárgypiacon.

– A magyar experimentális fotográfia ellenben nagyon komoly elismertségnek örvend külföldön – nyugtatott meg a művészettörténész.

Pados Gábor, a kiállítóterem alapító tulajdonosa Eperjes Ágnes fotogramjai előtt Fotó: Kurucz Árpád

Az Attachmentben Magyar Fanni művészettörténész kalauzolt.

– A magyar experimentális textilművész áttörése az 1968-as, Textil falikép 68 című Ernst Múzeumbeli kiállításhoz köthető, amelyen már ­Szilvitzky Margit is jelen volt – magyarázta a művészettörténész, megjegyezve: a falikárpittól való elmozdulás a tér vizsgálatával függött össze, hiszen a textil, mint geometrikus struktúrájú anyag, lehetővé teszi a térképzést.

– A háború utáni geometrikus absztrakt törekvések között, elsősorban a Bauhaus interdiszciplináris gyakorlata nyomán, a textilművészet is nemzetközi tendenciává erősödött. A hatvanas, de főleg a hetvenes években a hazai textilművészet párhuzamosan haladt a nyugat-európaival és az amerikaival – fogalmazott Magyar Fanni, rámutatva, hogy 1970-től a szombathelyi fal- és tértextil biennálék biztosítottak fontos terepet a kísérletezésnek.

Az év szeptemberében, a Savaria Múzeum első kiállításán még a falitextilek domináltak, a másodikon megjelentek a fal síkjából kilépő, plasztikus teret meghódító munkák. Míg az 1974-es, harmadik biennálén térelválasztókat mutattak be, azaz már nemcsak domborműveket, hanem valódi, háromdimenziós alkotásokat.

– A szocializmus korlátozó kultúrpolitikája a textilre iparművészetként, dekorációként tekintett, ezzel a figyelem perifériájára szorult, amiért számos képzőművész csatlakozott a hazai textilmozgalomhoz – elevenítette fel a művészettörténész –, hozzátéve: Szilvitzky Margit szervezőként szintén részt vett a tárlatokon, sőt nemzetközi szinten is megmutatkozhatott.

– A most látható kiállítási anyag kulcsfontosságú időszakára koncentrál, a hetvenes évek második felére, amikor az alkotó rátalál a folyamatjellegű, hajtogatásos vászonhasználattal kialakított geo­metrikus formákra – mondta el Magyar Fanni. – A kiállítás címe: A négyzet megtalálása, utal a fő formára, illetve a művész másik gyakran használt anyagára, a papírra, ami ­Szilvitzky több évtizedes munkásságában vázlatként és auto­nóm médiumként egyaránt szerepel.

A teret az 1988-as műcsarnoki életmű-kiállítás egyik installációjának rekonstrukciója uralja, amely ékes bizonyítéka a művészeti ág eredményeinek. Az acb Galéria a hazai textilművészet nemzetközi elismerésén dolgozik, kiállításain túl tértextilkutatási programjával.