A szabadságharc idején az osztrák császári titkosszolgálat felbérelte Avram Iancu móc felkelőt, hogy támadja meg a kalotaszegi falvakat, nehogy az ott élő férfiak csatlakozzanak a szabadcsapatokhoz. Kossuth Lajos engedélyével és Bem tábornok kérésére Vasvári Kalotaszegre érkezett, hogy a fosztogató, gyújtogató román felkelőket felszámolja, és megszervezze a magyar önkénteseket, azonban a harcok során életét vesztette.
Vasvári életútját kutatva Péntek László, a körösfői RMDSZ elnöke sok információt gyűjtött össze a honvéd őrnagyról. A róla írt, Bölcsőtől a csatatérig című könyve 2001-ben jelent meg. Közbenjárására 1995-ben kopjafát állítottak Vasvári emlékére a körösfői református templom mellett. A legszélsőségesebb román nacionalista mozgalom, a Vatra Românească azonban nem nézte jó szemmel, hogy a „román nemzeti hős” ellenfelére emlékezik a magyar kisebbség. Román nemzeti ügy lett a dologból, és hosszú pereskedés kezdődött, született egy elbontási rendelet is, végül mégis megmaradt a kopjafa.
Ennek örömére Péntek László Budapest akkori főpolgármesteréhez, Demszky Gáborhoz fordult, hogy a fővárosban is létesítsenek Vasvári-emlékhelyet. A válasz nemleges volt, mégpedig azzal az indoklással, hogy komoly politikai botrányt okozna Romániával, ha Avram Iancu ellenségének szobrot állítanánk. 2009-ben Ughy Attila – a XVIII. kerület későbbi polgármestere – a pestszentimrei református templom kertjében, ugyan nem közterületre, de mégis állíttatott egy kopjafát Vasvári emlékére. Ennek gondozására jött létre a Vasvári Pál Polgári Egyesület 2011-ben, amelynek megalakulása óta elsődleges célkitűzése, hogy végre szobrot állítsanak Budapesten a honvéd őrnagynak.
– Tíz évig küzdöttünk érte, hogy ez megvalósulhasson – mondja Tóth Kálmán, majd belekezd a történetbe. Legelőször a Magyar Nemzeti Múzeumhoz fordultak, hiszen azt a helyszínt tartották legméltóbbnak, ahol Vasvári lelkesítő beszédét tízezer ember hallgatta a népgyűlésen. A múzeum azonban elutasította a kérvényt; az V. kerületi városvezetéstől pedig választ sem kaptak, pedig Teleki Blanka egykori leánynevelő intézete előtt sem lett volna rossz helyen a szobor, hiszen Vasvári ott tanított, továbbá a Teleki család is támogatta volna az elképzelést, anyagilag is.