Keservesen nehéz újrakezdeni

Amikor elkészült minden idők legjobb magyar science fiction filmje 2016-ban, a Hurok Madarász Isti rendezésében, azonnal kultuszfilm lett. És nemcsak azért, mert Madarász Isti mindent tud arról, hogyan kell olyan szórakoztató mozit készíteni, ami nincs teli kínos színészi alakításokkal, hanem azért is, mert remek forgatókönyvet írt a filmjéhez.

Annát (Martinovics Dorina) megmenti Ádám (Száraz Dénes) a halálos balesettől az időhurok révén Fotó: Forum Hungary

A magyar film egyik nagy problémája az, hogy nem jók a forgatókönyvek. A forgatókönyvírás is egy szakma, ahogy a filmrendezés is, lehet tanulni, hazánkban az elmúlt fél évszázadban nem fektettek erre túl nagy hangsúlyt. Meg is lett az eredménye. Az megint csak más kérdés, hogy még az is kevés egy zseniális film elkészítéséhez, hogy jól összeraktak egy forgatókönyvet, mert mindig kell bele valami varázslat. Valami isteni sugallat, valami megmagyarázhatatlanul szép, valami, ami korokon, időn és téren átnyúlik. Madarász Isti 2016-ban elkészítette a Hurok című filmjét, ami azért lett óriási siker, mert nagyon átgondolt, dramaturgiai szempontból jól felépített, és okos forgatókönyvet írt hozzá.

Ráadásul végig benne van valami megmagyarázhatatlan többlet, amit nem lehet megtanulni, amire nem lehet ráérezni, amit az igazán tehetséges alkotók minden zseniális művükhöz ajándékba kapnak. Madarázs Isti esetében ez az igazán mély szeretet (nevezhetjük szerelemnek is persze) megszületése a mozivásznon. Nem az történik, hogy elhisszük, látjuk, rendben van, hanem tényleg ott vibrál a levegőben. A főszereplő fiú, Száraz Dénes olyan mértékig lényegül át a szerep megformálása során, hogy szinte a néző is átérzi, ahogy alakul át nagy recsegések közepette a személyisége. Száraz Dénes minden másodperce hiteles játék, de valószínűleg az a lényeg, hogy nem játszik ő semmit.

Az időhurok révén Ádám (Száraz Dénes) megmenti Annát (Martinovics Dorina) a halálos balesettől
Fotó: Forum Hungary

A magyar filmek másik nagy hibája – azon túl, hogy nagyon kevés a jól megírt forgatókönyv –, hogy a színházi színészek nagyobbik hányada nem tud a kamerák előtt játszani. Miért is tudna? Ilyen esetben azonban a színész művészi megoldásain túl a rendezőnek alapvetően a színész minden rezdülését fel kell építenie, és erre kevesen képesek. Vagy találni kell olyat, aki kamera elé született. Madarász Isti mindkettőt jól tudja, jó megérzései vannak a színészek válogatásakor, és tud figyelni arra, hogyan néz majd ki egy-egy alakítás a mozivásznon. A Hacktion című sorozat, ami alapvetően teli volt kamaradrámára hajazó jelenetek sorával, remek iskolának bizonyult ahhoz, hogy Madarász Isti megtanuljon figyelni a színészek rezdüléseire.

A Hurok története azért zseniális, mert nézhető egy izgalmas, sokrétű sci-fi filmként is, amelyben megvalósul mindannyiunk legnagyobb álma: életünk egyik olyan pillanatát, amelyet piszkosul, sőt tragikusan elrontottunk újrajátszhatunk. Kijavítgathatunk. Újraírhatunk. Mennyire csodálatos az, ha megmenthető egy párkapcsolat, egy szerelem. Madarász Isti forgatókönyvében az a zseniális, hogy arra mutat rá, ha esélyt kap az ember a sorstól, akkor is mennyire brutálisan nehéz. Mert ahhoz, hogy valamit kijavítson az ember, főleg ha egy párkapcsolatról van szó, először meg kell változni. Esetünkben az óriási egót kell leküzdeni. Az önzőséget. Meg kell látni végre a másik embert. Főleg akkor, ha gyermeket hord közvetlenül a szíve alatt. Madarász Isti egészen elképesztő módon egy kommersz filmben tanítja meg generációját arra, hogy elköteleződés nélkül nincsen párkapcsolat. Amíg nem történik meg az elköteleződés, nem írható át a jövő sem, amelyben meghal a lány. Azon fölül, hogy Madarász Isti egy igazán csavaros sci-fi filmet rendezett meg parádésan, egy végtelenül romantikus drámát is látunk, amelyben nem lehet megmenteni a várandós lány életét addig, amíg nem születik meg a fiúban a valódi elköteleződés, amíg nem születik meg a szerelem. Csak a szerelem mentheti meg a lány életét.

– A feleségem gyereket vár, sürgősen be kell vinni a kórházba – mondja a Hurok végén a férfi.

– Nem is vagyok a feleséged – reagál Anna, akit Martinovics Dorina alakít a filmben, ő az egyik olyan magyar színésznő, aki nemcsak a színpadon tud tehetségesen játszani, hanem konkrétan a kamerák elé született. Nem a felesége, de ebben a pillanatban az lett, és ezt látjuk is a színésznő tekintetében.

A magyar filmek harmadik hibája, a befejezés. Egy igazán emlékezetes alkotást nem lehet akárhogy befejezni. Madarász Istinek ez is jól sikerült, a Hurok című filmje végén megéli a néző a katarzist. És jobb emberré válik, ahogy a férfi főszereplő is.