Soltész Miklós: Ne féljünk szeretni hazánkat!

Szent II. János Pál pápa szeretett túrázni, tisztelte a természetet, és sokszor hívott erre bennünket is – emlékeztetett Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára az összetartozás napján a Budakeszi Galambos Gáspár Erdészeti Arborétumban, a Szent II. János Pál pápa emlékére készített bükkfakereszt avatásán.

Fotó: Zana Diána

Felavatták továbbá az arborétum bejáratához készített székelykaput, Kádár Ferenc munkáját is. A marosvásárhelyi származású operaénekes, keramikusművész, aki korábban lapunknak is nyilatkozott a munkásságával kapcsolatban, röviden beavatta a megjelenteket a székelykapuk eredetének történetébe, szimbólumrendszerébe. A Székely Népi Együttes tagjaként járta egykor Erdély földjét és sokat beszélgetett helyiekkel, mely folytán olyan ismeretekre tett szert az eredetileg naptárkapuként funkcionáló székelykapukról, amelyeket addig sehol máshol nem hallott. Ezeket a hagyományokat használta fel az arborétum kapujának megfaragásakor.

Fotó: Zana Diána

Mikor több mint fél évszázaddal ezelőtt létrehozták a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságot, az alapítók azt a célt tűzték ki, hogy egy olyan erdőkezelési modellt kell megvalósítani, amely a természet és a táj védelme mellett előtérbe helyezi az erdők turisztikai és kulturális szerepét – közölte Reinitz Gábor, a Pilisi Parkerdő vezérigazgatója. A Pilis kifejezetten bővelkedik kulturális örökségben; számtalan történelmi és szakrális hely van a területen, valamint az ország legnagyobb ökoturisztikai infrastruktúrájával rendelkezik. Ezt a szellemiséget képviseli a Szent II. János Pál emlékének szentelt kereszt, valamint a székelykapu is, amely az egységet is szimbolizálja a természettel és a honfitársainkkal egyaránt.

– Milyen érzéseket kelt bennünk ma Trianon? – tette fel a kérdést Menczer Tamás tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkár, aki szerint a fájdalomra kétféleképpen reagálhatunk; átadjuk magunkat neki, vagy büszkén tekintünk a jövőbe, hiszen olyan száz év áll mögöttünk, amelyet a világon egyetlen más nemzet sem élt volna túl, és még így is többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk tőle. Még mindig itt vagyunk és itt is maradunk – szögezte le, hozzátéve, hogy a kormány külpolitikájában szövetségeket épít, és a régió felemelkedésén dolgozik. A külhoni magyarsággal kapcsolatban pedig az álláspont változatlan; nem Budapestről kívánják megmondani, mi a jó nekik, hanem megkérdezik, hogy mivel tudják segíteni őket a szülőföldjükön.

Fotó: Zana Diána

Ne féljetek! Ez volt Szent II. János Pál pápa jelmondata, ezt vésték a kereszt talapzatára is. Soltész Miklós szerint az élet több területén is meg kell fogadnunk az intést. Mint mondta, ne féljünk szeretni hazánkat, megvédeni értékeinket, emlékezni fájdalmainkra, és megtartani a kereszténységet. Trianonban sokat veszítettünk. Románia nagyobb területet kapott, mint a csonka Magyarország; 10,7 millió embert szakítottak el, ami egymillióval több, mint a jelenlegi anyaországi magyarság létszáma, ebből 3,7 millió magyar volt. Elvették gyáraink felét, vasútvonalaink hatvan százalékát és 92 városunkat, elveszítettük fenyveseink 97 százalékát, lombhullató erdeink 85 százalékát. Sokáig, ha valaki Trianonra emlékezett, nyilasnak, fasisztának, nacionalistának bélyegezték. Engedtessék meg végre, hogy emlékezzünk! – szólított fel Soltész, aki úgy véli, az emlékezés mellett a jövőbetekintés is fontos. „Ne keseregjünk, hanem cselekedjünk, mert küldetésünk van. Az, aki a maga területén teszi a dolgát az összmagyarságért, aki az őseink által képviselt kultúrát továbbviszi, gyógyítani tud” – fejtette ki.

Karol Józef Wojtyła, mielőtt pápa lett, költőként is tevékenykedett – emlékeztetett Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, aki két versrészletet idézett a későbbi pápától, melyek közül az egyik a természettel kapcsolatos:

„Ha a forrásra akarsz lelni, / a magasba kell törnöd, az árral szemben.”

A másik pedig az igazságról szól:

„Az igazság nem olajcsepp a sebre, hogy ne fájjon, ami éget, / nem ültetik szamárra, hogy körülvigyék az utcán – / az igazságnak szenvednie s rejtőzni kell.”

Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye megyés püspöke áldotta meg a székelykaput, valamint a Szent II. János Pál pápa emlékkeresztet. A megemlékezés Kádár Ferenc énekével, valamint a magyar himnusz és a Boldogasszony anyánk közös eléneklésével zárult.