Jón Kalman Stefánsson regényfolyamának központi alakját, egy korán elárvult – s a történet során mindvégig névtelen – kamasz fiút egy halásztelep dolgozójaként ismerjük meg a nyitó kötet elején. Azonban váratlanul tragédia történik: legjobb barátja, Bárður – akivel együtt szokott olvasni – tengerre szállás előtt elmulasztja magához venni felszerelése legfontosabb darabját, a vízhatlan anorákot, és egy hirtelen támadt jeges viharban halálra fagy. Bizonyára azért volt ennyire feledékeny, mert legutóbbi olvasmányukból, az Elveszett paradicsomból származó sorok jártak a fejében.
A fiú rádöbben: immár nincs keresnivalója e közösségben, melynek hangadói eleve ferde szemmel nézték az olvasást – „ez már gyalázat, átkos rohadást okoz az ember lelkében, túlzottan elpuhít az élettel szemben”, vélekedik az egyik mellékszereplő arról, hogy Bárður és ő folyton verseket idézgettek egymásnak –, úgyhogy hátizsákjába süllyeszti a szóban forgó kötetet, és nekivág, hogy visszavigye a tulajdonosának.
Merthogy Milton művét egy Kolbeinn nevű, világtalanná vált kapitánytól kapták kölcsön, aki csaknem négyszáz kötetre rúgó könyvtár birtokosa, és emiatt szintén különcnek tartják a környéken. Hozzá indul hát a fiú, és menet közben elhatározza: mihelyst teljesíti önként vállalt, utolsó feladatát, végez magával, hogy csatlakozhasson Bárðurhoz. Nem csekély erőfeszítés árán el is éri úti célját – a mindvégig csak Községként emlegetett helyet –, ám ott elbizonytalanodik a szándékait illetően, és bekapcsolódik a település életébe.
A második kötetben megismerjük a Község mindennapjait. Jórészt megrekedt vagy ellehetetlenült sorsok, a testet-lelket őrlő, mindennapos robotba belefásult, elmagányosodott szereplők bukkannak fel a lapokon. Csupán a vagyonosak számítanak – legalábbis részben – kivételnek: a karakán és kikapós özvegyasszony, Geirprúður; a kisváros jótevőjeként tisztelt – ám azt vasmarokkal fogó, és saját gazdasági érdekei mentén irányító – pénzember és nagybefektető, Tryggvi; a csakis a profitra összpontosító jobbkeze, a rideg Friðrik; annak szintén hideg és célratörő, ám lélegzetelállítóan szép serdülő lánya, Ragnheiður; a helyi iskola túlságosan sokat töprengő, akaratgyenge és alkoholista igazgatója, Gísli…