magyarpolányi passiójátszás hagyománya egészen a XVIII. század derekára nyúlik vissza, amikor is a sváb betelepülők magukkal hozták ezt a hagyományt, majd hosszú szünet után, 1993-ban újból felelevenítették, 1998-tól pedig bevonták a falu közösségét is. Így lassan negyed évszázada, minden pünkösdkor a helyiek életre keltik a misztériumot, nekik mindez küldetés és egy olyan örökség, amely generációról generációra száll – mondta el korábban lapunknak Grőber József polgármester, akit Pilátus szerepében láthattunk, és láthatunk még ma este is augusztus 29-én este, hiszen az 52. Eucharisztikus Kongresszus éve nem múlhat el passiójáték nélkül még akkor sem, ha a járvány miatt el kellett halasztani.
Az este kilenckor kezdődő előadások egyikére fél órával korábban érkeztünk, de már javában sorakoztak a parkoló autók a falu főutcájának két oldalán. Érezni lehetett a levegőben, hogy nem mindennapi dolog készül. Nehezen megfogható ez az érzés; az augusztusi napszállta után az éjszaka már teljesen sötét, a hőmérséklet azonban még kellemes, húsz fok körüli volt, de az utcán felfelé ballagó embereknél pokrócok és takarók voltak. Nem először járhatnak itt, felkészülve jönnek – gondoltam. Feltekintve a tiszta égboltra, a csillagok is egyre fényesebben ragyogtak,
a dombok közé ékelődött kis terek, a derengő fények és a kivilágított, majd háromszáz esztendős barokk templom látványa pedig már önmagában misztériumként hatott.
A templom mellett két kis lelátó magasodott a kálváriadomb előtt, melyek pár perc múlva teljesen megteltek, több tucat pótszék vált szükségessé. Megérkezett a fővédnök, Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, és Udvardy György veszprémi érsek is. Ötszázan is lehettek a nézők, a hangulat mégis családias volt. Szarka Gyula, Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, a Ghymes együttes alapító tagja erre az egyedi helyszínre komponálta a misztériumjáték zenéjét. A zenekar a nézőtér mellett hangolt, a polgármester pedig – már Pilátusnak öltözve – fehér tógában járt-kelt a helyszínen, fogadta a vendégeket.

A két oldalról, bordó leplekben bevonuló vegyes kórus a nézőtérrel szemben a domboldalon helyezkedett el, később pedig talán a legkiemelkedőbb elemét nyújtotta a produkciónak, amely egészen a teremtéstörténetig, és az első emberpár paradicsomból való kiűzetéséig vitte vissza a nézőt. Ekkor kezdődik ugyanis a sötétség és a fény mindmáig tartó küzdelme. A sátán megkísérti Ádámot és Évát, a sötét hatalmak pedig azóta is a háttérben ármánykodva próbálják romlásba taszítani az emberek világát. Ezekre a nem földi dimenziókban fűződő szálakra építette a cselekményt a darab rendezője, a soproni Petőfi Színház igazgatója, Pataki András, aki Katona Imrével és Németh Ervinnel együtt írta a passiójáték szövegét, mely művészien archaizáló jellegével bájosan hangzott a laikus előadók szájából.
Egészen úgy éreztem, mintha néhány száz évvel korábbi évszámot írnánk, amikor még mindennapos és teljesen természetes volt, hogy egy falu népe közösen ad elő egy darabot.