Az asztal szent dolog

Csodálatos a kertje és gyönyörű a háza. A könyvei mind míves kiadványok. Szeleczky Ildikó, a Vendégvárás Művészete Egyesület alapítója számos hazai és külföldi kiállítás rendezője. Bármihez nyúl, értéket teremt. Kivételes ízléssel berendezett vidéki otthonában látott vendégül.

Szeleczky Ildikó 20210908 Szentendre Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

A magyar kultúra éve Franciaországban rendezvénysorozat keretében La Rochelle-ben egy XVII. századi kastélyban kaptunk helyet. A gasztronómia és az asztalterítés terén a franciák az elsők közé tartoznak. Mi egy paraszti karácsonyi asztalt készítettünk a legegyszerűbb módon népi kerámiákkal, amelyet mézeskaláccsal, almával, dióval, kukoricával díszítettünk. Szimbolikus és izgalmas teríték volt. Odajöttek hozzám a látogatók, mondván, nem is gondolták volna, hogy Magyarországon – amelyről azt sem tudják, hol van – ilyen terítési kultúra létezik. Legalább tizenöten jelezték, hogy szeretnének ellátogatni hozzánk. Utána meghívást kaptunk Japánba, az ősi szertartások földjére. A japán asztalok pasztellszínűek, légiesek, visszafogottak. Mellettük állt a mi rusztikus terítékünk színes mezei virágokkal az asztal közepén. Oda még paraszti bútorokat is vittem itthonról, s berendeztem egy szobát. Szemmel láthatóan nagy hatást gyakorolt rájuk.

– A Terített asztalaink üzenete című csodaszép albuma bevezetőjében azt írja: „Valljuk, hogy a múlt értékeinek, hagyományainak, nemzeti örökségünknek megismerése és megismertetése mindannyiunk feladata. Olyan gazdag hagyaték ez, melyet őriznünk és továbbítanunk kell nemzettudatunk erősítéséhez.”
– A terített asztal végigkíséri az ember életét, nemcsak napi, hanem szakrális szerepe is van. 

Missziómnak tartom kultúránk e szegmensének ismertetését, országimázsunk növelését.

– Soha sem pihen. Mostanában mivel foglalkozik?
– Nemsokára megjelenik a következő könyvem, amelyhez 28 jeles magyar tudóst és művészt kerestem föl, hogy osszák meg velünk, a járvány alatt mivel foglalkoztak, mi adott nekik erőt a nehéz napok elviselésére. Talán mások is kamatoztathatják gondolataikat. Számomra az alkotás, az értékmegőrzés, a hagyományok ápolása és továbbadása okoz örömet. Úgy vélem, az ember addig marad fiatal, amíg tervei vannak.

(A borítókép Bach Máté fotója)