„Történelmi emlékezetünk lenyomataként a köztereken megjelenő történelmi emlékművek jelentősége vitathatatlan. Népművelési erejükön túl esztétikai értékük is van, ezért nemzeti identitásunk megerősítése szempontjából is jelentős a szerepük. A köztereket betöltő másik típusú szobrászi megnyilvánulás a térélmény, amely természetesen nem hanyagolható el az előbbi emlékműtípusnál sem, itt viszont a köztérben ellátott funkció inkább esztétikai, mintsem történelmi. Tehát az egyik oldalon a nagy történelmi és kulturális személyiségekről történt megfogalmazások állnak, míg a másikon inkább a térrel való játék, a tér egyféle pragmatista értelmezése. Célunk a konferencia keretén belül elmélyülni e kétféle koncepcióban, a megrendelés pillanatától kezdve a mecenatúrán keresztül a már felállított, felavatott szobor státusáig” – áll a konferencia meghívóján, mintegy előrevetítve az elhangzó előadások témáját.
Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész vállalta magára a szervezés és az alkotómunka legjavát. A konferencia első napján felvezető előadásában, akárcsak a konferenciára való felhívásban kérdéseket tesz fel, amire a két nap folyamán kaphatnak választ a jelenlévők. Vajon mit rejt magában a köztéri műterem kifejezés? Hogy kerül a műterem a köztérre? Mennyire ideiglenes vagy végleges egy ilyen emlékmű? Lehet ez alkalmazott műfaj? Egyáltalán létezik autonóm művészet, vagy valaminek a szolgálatában áll, legyen ez a megrendelő vagy egy ideológia? – hangzottak el a felvetett kérdések.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bemutatta az új köztéri alkotásokat a Velencei-tónál és Székesfehérvárott. Kiemelte, hogy a köztéri alkotások jelentősége nemcsak esztétikai és történelmi oldalról közelíthető meg, hanem a természethez való viszonyuk alapján, illetve létezésük megkérdőjelezhetősége szempontjából is. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a kommunista korszellem mindent eltiporni, eltörölni vágyó attitűdje szemben áll a rendszerváltás felfogásával, amelyben a megfelelő közegben helyet kapnak még a Lenint ábrázoló szobrok is.
A köztéri alkotásoknak esztétikai értékét, a mű alkotóját akkor is lehet becsülni, ha az alkotás üzenetével nem értünk egyet
– mondta a főigazgató.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az MDF egyik alapítója is felvetette ezt a kérdéskört, amikor elmesélte, hogyan kerülték el a rendszerváltásra készülve a szobordöntések megvalósulását. Becsomagolták és megcímezték a nemkívánatos köztéri szobrokat, hogy az éppen alakuló szellemi felfogáshoz ne tapadhasson az agresszió üzenete. Lezsák Sándor bemutatta továbbá a Lakiteleken, a Hungarikum ligetben található szoborparkot, érdekes történetekkel fűszerezve előadását.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Erőss István grafikusművész a köztéri alkotások és a természet kontextusát emelte ki a világ minden tájáról hozott példákkal. A mulandóságot mint a természetművészet egyik fő aspektusát emelte ki mondandójában. Az elmúlt évtizedek egyik elismert képzőművészeti válfajává nőtte ki magát ugyanis a természetművészet, amelynek alkotásai a környezeti viszontagságoknak köszönhetően válnak gyorsan semmivé. Számtalan példát hozott képes vetítésén e csodálatos művészet alkotásaira. Mutatott képeket például a helyspecifikus művek alkotásának módszerére, amelynek lényege, hogy az eredeti alkotói szándékot megtermékenyítse a hely szelleme és az ott talált anyagok. Olyan példákat is hozott, amikor a művészek hóból, jégből vagy falevelekből készítenek alkotásokat.
A program egy nyitott kiállításrendezéssel folytatódott, ahol a résztvevők közösen találták meg a műalkotások helyét a térben. Pető Hunor képzőművészt, a rendezvény szervezőjét kérdeztük a konferencia címéből kiindulva, hogyan lehet műterem a köztéren? – Igen, felmerül a kérdés, hogyan is lehet műterem köztéren. Vagy egy emlékműről, vagy egy ideiglenes szoborról, installációról beszélünk ebben az esetben – kezdte magyarázatát Pető Hunor. – Elméleti síkon a köztereken, valójában itt a kiállítótérben megpróbálunk olyan ideiglenes gondolatokat, kijelentéseket tenni, amelyek bármikor megváltoztathatók, illetve nem kapcsolódnak a megrendelőhöz. Itt nem maketteket fogunk látni, hanem festményeket, kisplasztikát, installációkat, amelyek ehhez a tematikához kapcsolódnak gondolati síkon. Látunk például egy fiktív rekonstrukciós folyamat során létrejött alkotást, a művész a saját szobrába épített be élő emberekről készült képekről szemeket. Látunk kisplasztikákat, ami azért érdekes, mert láthatjuk, hogy nagy térben egy ilyen kis motívum hogyan hathat.
A még rendezetlen részben egy virágokkal teli állvány mögött láthatjuk Horváth Levente festményét. Nagyon érdekes, ahogy egy párbeszéd kialakítása lesz a cél az adott környezettel, a növényekkel és a festménnyel. Pokorny Attila Falevél című alkotása is még a rendezetlen térben van, meg kell találni a helyét. Két hétig látogatható a kiállítás, amely a kortárs műfajok és technikák felsorakoztatása. Az alkotók: Diénes Attila, Elekes Károly, Pokorny Attila, Sánta Csaba (RO), Pető Hunor, Antal Malvina, Majoros Áron Zsolt, Lucza Zsigmond, Zakariás István, Erőss István, Posta Máté, Ferencz S Apor (RO), Ferencz Zoltán (RO), Horváth Levente (RO) és Mayer Éva.
A kiállítást tegnap este Pető Hunor nyitotta meg.
Borítókép: A program része volt egy nyitott kiállításrendezés is Fotó: Teknős Miklós
