„Történelmi emlékezetünk lenyomataként a köztereken megjelenő történelmi emlékművek jelentősége vitathatatlan. Népművelési erejükön túl esztétikai értékük is van, ezért nemzeti identitásunk megerősítése szempontjából is jelentős a szerepük. A köztereket betöltő másik típusú szobrászi megnyilvánulás a térélmény, amely természetesen nem hanyagolható el az előbbi emlékműtípusnál sem, itt viszont a köztérben ellátott funkció inkább esztétikai, mintsem történelmi. Tehát az egyik oldalon a nagy történelmi és kulturális személyiségekről történt megfogalmazások állnak, míg a másikon inkább a térrel való játék, a tér egyféle pragmatista értelmezése. Célunk a konferencia keretén belül elmélyülni e kétféle koncepcióban, a megrendelés pillanatától kezdve a mecenatúrán keresztül a már felállított, felavatott szobor státusáig” – áll a konferencia meghívóján, mintegy előrevetítve az elhangzó előadások témáját.
Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész vállalta magára a szervezés és az alkotómunka legjavát. A konferencia első napján felvezető előadásában, akárcsak a konferenciára való felhívásban kérdéseket tesz fel, amire a két nap folyamán kaphatnak választ a jelenlévők. Vajon mit rejt magában a köztéri műterem kifejezés? Hogy kerül a műterem a köztérre? Mennyire ideiglenes vagy végleges egy ilyen emlékmű? Lehet ez alkalmazott műfaj? Egyáltalán létezik autonóm művészet, vagy valaminek a szolgálatában áll, legyen ez a megrendelő vagy egy ideológia? – hangzottak el a felvetett kérdések.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bemutatta az új köztéri alkotásokat a Velencei-tónál és Székesfehérvárott. Kiemelte, hogy a köztéri alkotások jelentősége nemcsak esztétikai és történelmi oldalról közelíthető meg, hanem a természethez való viszonyuk alapján, illetve létezésük megkérdőjelezhetősége szempontjából is. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a kommunista korszellem mindent eltiporni, eltörölni vágyó attitűdje szemben áll a rendszerváltás felfogásával, amelyben a megfelelő közegben helyet kapnak még a Lenint ábrázoló szobrok is.
A köztéri alkotásoknak esztétikai értékét, a mű alkotóját akkor is lehet becsülni, ha az alkotás üzenetével nem értünk egyet
