– Nem szeretném Barabás Miklóst kritizálni, de egy kissé személytelennek éreztem az aradi tizenhármakról készített litográfiáját. Gondolom, sietett, gyorsan kellett készítenie egy nyomtatható változatot. Ám ehhez a témához bonyolultabb lélekábrázolás kell, hisz az aradi vértanúk nem személytelen katonák, hanem egyéniségek. Más vérmérsékletűek, másképpen viselkedtek a csatában, és az életútjuk is sokféleképpen vezetett a szabadságharcba.
Azt szerettem volna, hogy ha egy fiatal nézi őket, ne fekete-fehér katonákat lásson, akikhez nincs köze, hanem azt érezze, hogy „jé, ez akár a bátyám is lehetne” – mondta Kertai Zalán festőművész.
Az ősmagyar harcos grafikáiról, festményeiről ismert Kertai már évek óta foglalkozik XIX. századi történelmi festészettel, megfestette az amerikai polgárháború, a magyar szabadságharc, az első és második világháború katonáit, csatáit is. Hiperrealista módon alkot, különösen ügyel a történeti hitelességre, de a fantáziának is teret enged. Idén nyáron döntötte el, hogy ebben a komoly témában is ecsetet ragad.
– Régóta készültem a portrésorozatra, mert valahogy sosem hagyott nyugodni egy régi emlékem: Kiss Tibor főiskolai tanárom a közismert litográfia alapján festette meg az aradi tizenhármakat, és a Hadtörténeti Múzeum kiállításán megrémültem, amikor észrevettem, hogy minden portréra ugyanazt a szemet festette…
Ez blaszfémia. Nem lehet egy kaptafára húzni őket! Én úgy festettem, hogy kiválasztottam az egyik tábornokot, elolvastam az élettörténetét, kerestem több hozzá hasonló mai arcot, összevetettem a Barabás-félével, majd ezek és a személyiségjegyei alapján készítettem el az egyedi arcát.
Hogy mást ne mondjak: a halálról is teljesen mást gondoltak, olvassuk csak el az utolsó leveleiket. Némelyikük büszkén várta és vállalta a halált, másikukban az tartotta a lelket, hogy a mennyországban találkozhat a feleségével. A portrékon mind a tábornoki magyar egyenruhát viselik, ez általában császárkék színű, de magángyűjteményekben vörös, zöld és kávébarna színekben is láttam – részletezte az alkotás folyamatát a festőművész, aki másfél hónap alatt készítette el a sorozatot.
Hűség és árulás, nemzet vagy uralkodóház – mindegyik tábornokot nehéz kérdések gyötörték, és ezt a lelki folyamatot jól ábrázolja a 80 huszár című film története. A filmbeli huszár főhadnagyot a legényei tették magyar hőssé, hisz vonakodott, habozott, és végül azért állt a katonái mellé, mert azok mégsem maradhattak vezér nélkül. Poeltenberg Ernő vezérőrnagy például nem értett egyet az osztrák határ átlépésével, s ezért elbocsátották a hadseregből – később mégis visszatért huszárjai élére. Aulich Lajos hadügyminisztert mindenki tisztelte, hisz ő még Napóleon oroszországi hadjáratában is részt vett, egy szövetséges osztrák hadtestben, és amikor fordult a kocka, szintén az osztrák hadsereg kötelékében vonult be Párizsba.
Hogy miben látja a festőművész az életük, helytállásuk lényegét? Abban, hogy képesek voltak egy ügy mellé állni, és azt vállalni, szolgálni mindhalálig.
Sorsuk különféle módon vitte őket a szabadságharc hadseregébe, de a végén mind vállalták a döntésüket, önazonosak maradtak, és bár voltak köztük német, szerb, örmény származásúak, a magyar ügy mellé álltak és az életüket áldozták érte. Ha tehetném, talán azt ajánlanám a fiataloknak, hogy ne feladatként gondoljanak rájuk, ne az jusson eszükbe, hogy „na, minek kell megtanulni ezt a tizenhárom furcsán hangzó nevet”, hanem a mai napon inkább válasszanak ki egyet közülük, olvassák el az élettörténetét, éljék át vele együtt a csodálatos kalandot, mert ők nem tankönyvi figurák, hanem igazi hősök voltak
– mondta Kertai Zalán.
A festőművész folytatni szeretné a portrésorozatát, és tervezi megfesteni Ormai Norbert, Kazinczy Lajos, Batthyány Lajos, Ludwig Hauk és Lenkey János vértanúkat is.
Kertai Zalán portrésorozatából ma 17 órakor nyílik kiállítás az Ács Károly Művelődési Központban Ráckevén (Kossuth Lajos utca 51.), a Credo együttes közreműködésével.
