Folytatás húsz év után is a Hagyományok Házánál

Kelemen László úgy tervezte, öt évre vállalja a Hagyományok Háza vezetését, amiből két évtized lett. Folytatja munkáját, igaz, már nem főigazgatóként, hanem tanácsadóként és az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnökeként, aki visszatérhet eredeti mesterségéhez, a zenéhez.

20211117 Budapest Kelemen László Hagyományok Háza Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Óhatatlan a két évtized utáni számvetés…

– A folyamat 2000-ben kezdődött, amikor Rockenbauer Zoltánnál, aki akkor a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára volt, lobbiztam az 1997-ben indult, a Fonó és az MTA Zenetudományi Intézet támogatta Utolsó óra programért. Ő rákérdezett: milyen elképzelések vannak még? Mondtam: a visszatanítás intézménye, a Hagyományok Háza koncepciója. Legnagyobb meglepetésemre néhány napra rá, már mint miniszter, bejelentette, hogy meg akarja valósítani a Hagyományok Házát. Így lettem miniszteri biztos, aki többekkel – Sebő Ferenccel, Pávai Istvánnal, Héra Évával, Zsuráfszky Zoltánnal – együtt kidolgozta a Hagyományok Háza-koncepciót. Először öt évre vállaltam el a főigazgatóságot, gondolva, hogy utána folytatom zeneszerzői, muzsikusi munkámat, végül két évtized lett belőle. Most, 61 évesen, szentül megfogadtam: nem folytatom.

A felújított Budai Vigadó ad otthont az intézménynek           Fotó: Havran Zoltán

– E húsz év látványos eredményei a gyönyörűen átépített Budai Vigadó vagy a Kárpát-medencei Hagyományok Háza hálózata.

– Úgy volt régen, amikor még épült, hogy beköltözünk a Művészetek Palotájába, azonban nem kerülhettünk rosszabb helyzetbe, mint a Budai Vigadóban, ezért döntöttem az épület felújítása mellett, amihez a kormány hatalmas segítséget nyújtott. Beletette a költségvetésünkbe a szükséges 7,5 milliárd forintot. Ezt azért említem, mert akkor azzal szembesültem, hogy a baloldali sajtó a tények ismerete nélkül azt állította: a fideszes haveroknak osztjuk szét a pénzt. Amióta nemzeti kiemelt, másként kultúrstratégiai intézmény lettünk 2017-ben, létrehozhattuk a hálózatunkat. Ez a hálózat a táncházmozgalom részeként addig is működött, de nem hivatalos módon, ezért jóval alacsonyabb hatásfokkal.

– Akár olyan alacsony hatásfokkal, mint Kárpátalján?

– Kárpátalja fájó pont. Noha nagyon nagy erőket vetünk be, az ukrán hatóságok minden formában nehezítik a munkát. Ennek ellenére ott is szárba szökkent a táncházmozgalom, zenekarok alakultak, mentorprogram működik.

– A többi elcsatolt terület kormánya hogy viszonyul a magyar népművészet hálózatához?

– „Együgyűek” vagyunk, a hagyományos paraszti kultúra ügyével foglalkozunk. A rendszerváltás előtt Romániában, ahol én is éltem, rendszeresen megjelent a táncházakban a Securitate, ellopták például az autóból a friss hangfelvételeket. Most, az unió keretei közt létrehozhatjuk és működtethetjük saját intézményrendszerünket. De mi most sem erdélyi magyar Hagyományok Házát hoztunk létre, hanem erdélyit. Alapelvünk, hogy az ottani magyar, román, cigány népi kultúra közös kultúra. Erről a közös asztalról ízlése szerint mindenki kedvére válogathat, s használhatja saját lelki épülésére. Hiszek benne, ha az erdélyi román ember felismeri, hogy a magyar szomszéd tánca mennyire hasonlít az övéhez, akkor nem lesz kapható etnikai konfliktusokban való részvételre.

– Ami az Európai Unió ingerküszöbét nem éri el. Miként a Hagyományok Háza hálózata sem, amit pedig minden eszközzel támogatnia kellene. Ám Brüsszel a globalizmust támogatja.

– Brüsszel túl messze van. Bocsánat a blaszfémiáért, a kereszténység is azért fejlődhetett, mert Róma túl messze volt. Mi azért megpróbáljuk az ilyen jellegű szerveződéseket európai szinten összefogni. Létezik az európai őshonos kisebbségek szervezete, a FUEN. Tervem létrehozni az Őshonosok a hazában című, 12 állomásos eseménysorozatot. Most volt nálunk a European Folk Network konferenciája, ahol alapítók vagyunk. Komoly tartalékok vannak arra, hogy az európai népművészet területén felgyűlteket beépítsük az európai alapkultúrába.

Fotó: Kelemen László, Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnöke (Fotó: Mirkó István)