Barangolás Ős-Magyarországon

„Holdbeli csónakos, örök szerelmem, arany sajkádra vegyél fel engem. Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam, a sötét erdőt könnyel áztattam.” A megindító sorokat Weöres Sándor Holdbeli csónakos című színművének vissza-visszatérő főcímdalából ismerhetjük. A darabot a Déryné Társulat vitte színre ebben az évadban, melynek premierjét ma láthatja a közönség a társulat színpadán, majd utazó színházként számos helyszínen.

Déryné színház a Holdbéli csónakos Fotó: Teknos

A Holdbeli csónakost 1941-ben írtam. A második világháború azonban közbeszólt, és a tervezett bemutatóból nem lett semmi. Egyébként e népi és valóságos elemek ötvözetéből létrejött játék alapgondolata az, hogy milyen nehezen találja meg az ember saját életútját. A történet a mesés ősidőkben, Ős-Magyarországon, Szkítiá­ban és másutt játszódik

– így nyilatkozott a színdarabról Weöres Sándor a Magyar Hírlapban 1969-ben. A Holdbeli csónakos tereken-időkön átívelő, egyszerre a földön és a fantasztikumban játszódó szerelmi történet. Nem csoda, hogy a mesebeli darabot a Déryné Társulat is műsorára tűzte. Erre az évadra két bemutatóval készültek: az egyik a Holdbeli csónakos, a másik Sütő András Balkáni gerle című drámája, melyet jövő tavasszal visznek színre.

A színészek játékán érződik, hogy élvezik a mesebeli előadást Fotó: Teknős Miklós

 A próbán Pataki András rendezőt kérdeztük a színdarabról, aki szerint Weöres Sándor zseni és költőóriás, hisz költészete, drámái a régi magyar színházi tradíció transzformált felfrissülései. – Ha a magyar drámairodalmat vizsgáljuk, azt a hagyományt folytatja – majdnem egyedüliként – a XX. században, amit Madách. A tradicionális „színházcsinálás” Bornemisszától kezdve tetten érhető a magyar drámairodalomban. Weöres ezt a minőséget képes megtartani a modernségével együtt és új tartalommal megtölteni, úgy, hogy közben tiszteli a tradíciót. Jellemző, hogy a költészetét ismerik az emberek, aminek számos oka van. A drámai műveket nem könnyű játszani, szükségeltetik valami mélyebb feldolgozási képesség. Ritkán fordult elő magyar színpadokon. Mi mesejátékban olyan területen mozgunk, ami gyakrabban előkerül, így ez a mű is. 

Dániel­fy Gergely és Szemerédi Bernadett, a szerelmesek szerepének átadói Fotó: Teknős Miklós

Olyan anyag ez, amely az embert lázba tudja hozni, felemeli – mondta a rendező, aki elárulta, hogy az előadás bábos technikát is tartalmaz. Három mesefigura ugrik ki a mesekönyvekből és jelen lesz hús-vér emberként a színpadon: Vitéz László, Paprika Jancsi és Bolond Istók. A hármasuk viszi a szerelmespár, Pávaszem és Medvefia mellett leginkább a történet fonalát.

Úgy nyúltunk ehhez a darabhoz, hogy ezt a hatalmas költői álmodást nyilván lehetetlenség színpadra álmodni (utazó színházi körülmények között különösen nehéz). A szerelmespár, az ő szerelmük kiteljesedése van a középpontban. Ebből fakadóan ajánlható gyermekközönségnek, de a felnőttek is gazdagodni tudnak a magyar drámairodalom egyik mesés darabjával. Sok hölgy is el fog gondolkodni, hogy női mivoltában való döntése, útkeresése milyen módon alakult az életében. Vajon mennyire tudta az ábrándjait valóságra váltani, és a valóságban a boldogságát megtalálni? Azt hiszem, ezek alapkérdések lesznek. A férfiaknak is lesz min elgondolkod­niuk, így ajánlom kicsiknek és nagyoknak egy­aránt

 – fejtette ki Pataki András. A rendező szerint a jelmezek, díszletek nagyon fontosak, hiszen utazó színházi programot terveztek. Ez azt jelenti, hogy a legkülönbözőbb színházi terekben kell megvalósítaniuk az előadást, tehát úgy kellett kitalálniuk a játékot és a teret, hogy az alkalmazható legyen bármilyen kis színpadon. Ám, mint a rendező mondta, Gyarmathy Ágnes díszletei és jelmezei minőségi színházat tudnak teremteni bárhol.

Leleményes díszletek, szép jelmezek Fotó: Teknős Miklós

Weöres Sándor képzeletbeli utazása távoli, mégis ismerős tájakra repíti mindazokat, akik valaha is vágyakoztak az elérhetetlen után. A főszereplő, Pávaszem kisasszony, kérői elől menekülve megszökik otthonról, és a sok kalandozás és üldözés közben folyton távoli szerelme, a holdbeli csónakos után vágyódik. Jégapó lányára, a szépséges hajadonra a magyar mese- és mondavilág olyan emblematikus figurái vigyáznak, mint Vitéz László, Bolond Istók és Paprika Jancsi, akik a felnőtté válás próbatételein keresztül hűségesen követik a játékba, az álomba, a halálba és onnan vissza az életbe a védtelen királylányt.

Weöres Sándor varázslatos világát láthatjuk  a színpadon Fotó: Teknős Miklós

A leleményes díszletek, a szép jelmezek, a színészek remek játéka, a fülbemászó dalbetétek segítenek, hogy elvarázsolódjunk ebben a mesevilágban, átéljük a szerelem csodáját, az útkeresés nehézségeit, közben jókat nevessünk a humoros jeleneteken. Dániel­fy Gergely és Szemerédi Bernadett, a szerelmesek szerepének átadói, Havasi Péter, Dányi Krisztián és Kárpáti Barnabás és az egész társulat játékán érződik, hogy élvezik az előadást, őket is hatalmába keríti Weöres Sándor varázslatos világa.

Borítókép: Részlet az előadásból (Fotó: Teknős Miklós)