A bejáratnál Hans Temple Munkácsy Mihályt ábrázoló festménye fogadja a látogatókat. A képen a már gazdag, beérkezett festő elegáns ruhában ül a vászon előtt, kezében palettával és ecsettel. A róla készült képek közül a legizgalmasabb Rippl-Rónai Józsefé. Míg a legtöbb portré jól szituált festőt ábrázol, Rippl-Rónai jóval szabadabban mutatja be. Pásztor János plasztikája egy nem megvalósult emlékmű terve a művészről.
Munkácsy kevés önarcképet alkotott, ezért is figyelemre méltók a portréi, amelyeket a kiállításon bemutatnak.
Az első teremben korai alkotásokat, döntően élet- és tájképeket láthatunk. A rajz- és kompozíciós vázlatokon keresztül bepillanthatunk Munkácsy alkotói folyamatába is. Korai munkái a népi életképek kategóriájába tartoznak, s anekdotikus hangvételűek. Bogrács című festményén egy kutya egeret kerget, és közben feldönti a bográcsot, amelyben a háziasszony a földeken dolgozóknak készítette az ebédet. A Magyar Nemzeti Galériában látható Ásító inas című festményt mindenki ismeri. A Siralomház című festménye 1871-ben díjat nyert a párizsi Szalonban. Ezzel indult el az a sorozata, amelynek része a Csavargók című alkotása. Ennek több vázlata a gyűjtemény részét képezi. Munkácsy nem merült el a részletekben, nagyvonalúan, festői látásmóddal nyúlt a témáihoz. Képei a laza ecsetkezeléstől váltak vibrálóvá, élettelivé. Korai portréi közül néhányat a rokonairól készített. A köztudattal ellentétben Munkácsy nem volt szegény sorsú gyerek. Polgári családban nevelkedett, a rokonai is kis- és középnemesek voltak. Az 1860-as évek elején a Reök családnál lakott, akik támogatták a tanulmányait, s cserébe festett róluk néhány képet. Békéscsabán helyi mesterektől tanult, később Bécsben, Münchenben, Düsseldorfban művészeti akadémiákon sajátította el a festészet mesterségét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!