– A Jézus története című szerzeményét a fóti Szeplőtelen fogantatás templomban mutatta be tavaly. Hogyan fogadta a közönség a művet?
– Rengeteg visszajelzést kaptam nemcsak a fóti koncertről, hanem az összes fellépésemről az év során. Voltak, akik a zene stílusát és az egymást követő történetek hangulatát véleményezték, s voltak, akik a Jézus életét megjelenítő tizenkét tételben fedeztek fel olyan mozzanatokat, amikre én magam nem is gondoltam. Míg mások bibliai számmisztikai összefüggéseket találtak a tételek között. Nagyon sok érdekes és megfontolandó gondolatot hallottam.
– Kifejtené, hogy Jézus életének legfontosabb állomásait miként jeleníti meg a hangversenyeken?
– Az volt a célom, hogy egy olyan művet hozzak létre, amely jól átélhető módon mutatja be Jézus életét, születésétől kezdve a mennybemeneteléig.
Azon túlmenően, hogy a zenei motívumok utalnak a történtekre és a mű hangulata is követi az eseményeket, minden tételhez tartozik egy rövid evangéliumi összefoglaló, amely néhány mondatban ismerteti az adott rész cselekményét.
Így a közönség jobban el tudja képzelni a történetet, és a felolvasás által kicsit színházias jellegűvé válik a szólózongora-előadás.
– Az ősbemutatót országos turné követte, nemzeti emlékezetünk meghatározó helyszíneire is elvitte zenéjét. Hol koncertezett?
– Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával sok helyen jártam országszerte. Nagy élmény volt fellépni a szatmári Árpád-kori templomokban, kiváltképpen a nagygéci Megmaradás templomában, amelyhez szervesen kapcsolódik a magyarság földi határokon átnyúló egységét szimbolizáló emlékpark.
Úgy gondolom, hogy ez az emlékhely mostanában kitüntetett jelentőségű, hiszen a közelben a kárpátaljai magyarokat folyamatos támadások érik. Rájuk is gondoltam, amikor ott léptem fel, valamint arra, hogy a Megmaradás temploma a határok nélküli égi Magyarországot szimbolizálja.
A falu egyébként az 1970-es árvízben elpusztult, a lakosság elköltözött, és most a közönség egy része az előadás miatt látogatta meg egykori faluját. Ezt látni különösen megható volt.
– Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan a budapesti Hermina-kápolnában adott koncertet. Miért volt fontos önnek ez a fellépés?
– A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend szervezésében a missziós kereszt fogadása alkalmával tartottam koncertet. A közönség sorai között nagy számban voltak, akik nagyon mélyen, egzisztenciális értelemben foglalkoznak Jézus életével és a jézusi tanításokkal. Fontos volt számomra, hogy ez az avatott közönség hogyan fogadja az előadást, és nagy örömmel töltött el, hogy nemcsak sikere volt a hangversenynek, hanem a lovagrend magyarországi helytartója, Jungbert Béla még egy ajánlólevelet is írt, amelyben úgy fogalmazott, hogy a művet az evangelizáció szolgálatába lehet állítani.
– Úgy tudom, hogy CD készült a zeneműből, amelyet elküldött Ferenc pápának, aki megáldotta munkásságát. Hogyan fogadta ennek a hírét?
– Ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhetett volna. Amikor elhatároztam, hogy elküldöm a CD-t a Szentatyának, abban bíztam, hogy magyar szerzőként figyelmet remélhetek tőle, hiszen nemrég járt hazánkban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából.
Másfél hónap elteltével érkezett a levél a Vatikánból, amelyben apostoli áldásban részesített, biztosított róla, hogy tevékenységemért imájába foglal, és kérte, hogy továbbra is tartsak ki a keresztény tanúságtétel mellett.
A Szentatya áldása azért is jelent nagyon sokat nekem, mert az előadások megtartásán kívül a koncertek szervezése is rengeteg munkát kíván, amihez erőre és elhivatottságra van szükségem. Úgy vélem, hogy a visszajelzése azoknak is szól, akik segítenek egy-egy fellépésem megvalósításában.
– Az év hátralévő napjai hogyan telnek?
– December 19-én, advent utolsó vasárnapján Martonvásáron a Szent Anna katolikus templomban lépek fel, itt zárul idei koncertsorozatom. Az ünnepeket feleségemmel töltöm, és meglátogatjuk családjainkat.
– És a jövő évben folytatódik a koncertsorozat?
– Igen, folytatódni fog. Országon belül több helyről megkerestek már, és nagyon szeretném a határon túlra is elvinni az előadást.
Borítókép: A művész portréja (Fotó: Áment Gellért)
